Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Védelmező Lovagként Lance számára borzasztóan nagy csalódás volt, hogy nem tudta megvédeni a barátait. Miután Cinder robbanó üvegszilánkjai lelökték a mély szakadékba, a pajzsa szerkezete megsérült és képtelen volt átalakítani, így nem tehetett mást, mint tehetetlenül zuhant a nagy ürességbe.

Egy hosszú ideig zuhant, de aztán valami szokatlant dolgot érzett. Olyan érzése volt, mintha nem is zuhanna, hanem inkább lebegne és lassabb tempóban süllyedne. Akármi is történt, tudta, hogy már nem juthat vissza az átjáróba, ezért csak behunyta a szemét és várta a halált, ahova zuhanni fog.

Nem tudja mennyi ideig volt magán kívül, mert amikor kinyitotta a szemeit fényt látott, méghozzá napfényt. Érezte, hogy szilárd talajon fekszik és azt is, hogy a víz folyamatosan oda-vissza mossa.

Amikor felült látta, hogy egy homokos tengerpartra került, a parton sziklák és kagylóhéjak tömkelege volt, míg beljebb inkább trópusi dzsungel terült el, de a növényzet felett egy sziklás hegyet látott, aminek a tetején még több fa volt.

Felállt, leporolta magáról a homokot és a sós vizet és elővette a Scroll-ját, hogy a többieket keresse. Sajnos túl sokáig feküdt a vízben és a készülék tönkrement. Csalódottan félredobta a tönkrement szerkezetet és elindult az egyik irányba a part mentén, hátha megtalálja Blake-et vagy bármilyen emberlakta települést.

Ha ő ide került, akkor a faunus lánynak is itt kell lennie és talán együtt kideríthetik, hogy hol vannak.

Egy darabig sétált, amíg talált valakit a parton, aki ugyanúgy feküdt a homokon, mint ő.

- Ruby! - Egyből a lányhoz rohant, aki egyből felriadt, amikor szólította.

- Lance?! - Ruby megkönnyebbült, amikor meglátta a Lovagot, de ő is kíváncsian körbe nézett, miközben felült. - Hol vagyunk?

- Nem tudom, - Lance felsegítette a lányt. - miután lezuhantam itt tértem magamhoz. Nem számítottam rá, hogy te is le esel.

- Nem csak én, - Ruby csalódottan lehajtotta a fejét. - de a többiek, Weiss, Blake, Yang, Jaune és Neo is lezuhantak.

- Ne... - Lance alig akarta elhinni, hogy ilyen sokan estek le. - És Penny? Atlas lakossága?

- A lakosok kijutottak, - Magyarázta Ruby. - de Cinder megszerezte a Botot és Penny... - A könnyei is eleredtek, amikor arra gondolt, hogy mi történt a lánnyal, aki alig lehetett pár óráig ember, de fel kellett áldoznia magát.

- Penny... - Lance szíve is megremegett, mert Ruby arckifejezése elárulta, hogy valami rossz történt vele.

- Sajnálom. - Ruby megfogta a fiú kezét, de Lance csak elhúzta és elindult.

- Meg kell keresnünk a többieket. - Lance, habár nem mutatta, de rettentően nagy fájdalmat érzett a mellkasában, de segíteni akart a többieken. - Talán itt vannak valamerre. Vagy találni egy települést, ahol segítséget kapunk.

- Szerintem nem Remnant-on vagyunk. - Ruby kíváncsian felnézett az égre és valami különöset látott.

- Mégis, miről... - Lance is felnézett az égre és alig hitt a szemének, amikor az égen két napot látott. - Na ilyet nem látni mindennap.

- Szerintem, ne a part mentén sétáljunk, - Ruby a sziklás hegyen látott egy hatalmas fát. - talán arról a fáról elláthatunk egy darabig.

- Jó ötlet, - Bólintott Lance és ketten bevették magukat a dzsungelbe. - talán a többieknek is az eszébe jutott.

Különös dzsungel volt, hiszen olyan növények és bogarak lakták, amiket a két Vadász még nem látott, de ez nem riasztotta el őket és folytatták az útjukat. Az egyik fa mellett egy különös, első ránézésre flamingó, de kinézetre egy virágos bokorra hasonlító madár egyensúlyozott féllábon, ami riadtan csapkodta a szárnyait, ahogy a két Vadász elhaladt mellette.

- Csak szerintem nem közeledünk? - Ruby észrevette, hogy annak ellenére, hogy húsz perce sétálnak, a fa ugyanolyan messze van, mint amikor elindultak.

- Az hogy lehet? - Lance is kíváncsian nézett az úti céljuk felé.

Folytatták az útjukat, egy sűrű növényzeten vágtak át, de amikor kiértek, ugyanaz a virágos bokorra hasonlító flamingó újra rémülten csapkodta a szárnyát és ezúttal dühösen károgott, amiért megint zavarni merészelik.

- Ez lehetetlen! - Lance egy kicsit ijesztőnek találta, de a flamingó nem törődött vele, csak tovább károgott.

- Valami varázslat vagy káprázat? - Ruby sem értette és a flamingó még mindig zajongott.

- Esetleg próbáljunk... - Lance-t a flamingó folyamatos panaszkodó és dühös károgása már nagyon idegesítette. - Fogd már be a pofád! - Fenyegetően felé lépett, mire a flamingó elhallgatott és rémülten meghátrált. - Na, próbáljunk meg oldalra haladni.

- Más lehetőség nincs. - Vont vállat Ruby, majd mindketten a part mentén haladtak tovább, de hiába, megint ott kötöttek ki, ahol a flamingó korábban állt és károgott.

- Oké, ez már nem vicces. - Lance kezdett ingerült lenni.

- Mintha egy hülye útvesztőben lennénk! - Ruby már morgott is haragjában.

Legalább százszor haladtak el ugyanazon az úton és már kezdték magukat kínosan érezni, hogy ilyen sokat mennek, de semmire sem haladnak. Órákon át próbálkoztak, de a fához egy lépéssel sem kerültek közelebb.

- Reménytelen. - Lance végül megállt és leült az egyik fa tövébe és levette a sisakját. - Nem találjuk meg a többieket és nem jutunk haza. - Hallani lehetett a hangján a félelmet és a kétségbeesést.

- Nem adhatjuk fel. - Ruby próbálta bátorítani.

- Akkor mit csináljunk? - Lance-től ez a kérdés komoly kihívást jelentett Ruby-nak, mert a lánynak elakadt a szava és ugyanolyan csalódottan leült Lance mellé.

- Nem tudom. - Ruby éppúgy, mint a Lovag, kétségbeesett és eleredtek a könnyei.

- Sejtettem. - Lance átkarolta Ruby-t és magához húzta. Hirtelen, dörögni kezdett az ég és a korábban felhőtlen, tiszta égboltot most sötét felhők takarták el és esni kezdett. - Ilyen a mi szerencsék.

Ruby cincogást hallott mellőlük és látta, hogy egy egér, ami kicsit nagyobb, mint egy átlagos egér, bár ezen a helyen ez már egyáltalán nem szokatlan, épp egy növényt próbál kihúzni a földből, de az túl nehéznek bizonyult neki.

A lány felé tartotta a kezét, amit a kis lény megszagolt és miután megértette, hogy nem jelent rá veszélyt, rámászott, majd a másik kezével kihúzta a növényt a földből, de mind ő, mind Lance csak a fejüket rázták, hogy mi is volt valójában.

- Az sajt? - Lance egyszerűen hihetetlennek találta, hogy Ruby egy darab sajtot húzott ki a földből.

- Úgy tűnik. - Ruby, miután megszagolta, megállapította, hogy tényleg sajt volt és hallotta, hogy az egér könyörgően cincog és a kezében lévő sajtra mutogat, hogy azt akarja. - Tessék. - Odaadta neki, mire az egér mohón habzsolni kezdte.

- Legalább az élelemmel nem lesz baj. - Lance több ilyen sajtnövényt húzott ki a földből, egyet adott Ruby-nak és egyet megevett, majd a többi eltette.

- Az éhhalál nem gond. - Ruby mosolyogva nézte az egeret, ahogy még mindig a sajtott ette, miközben ő is harapott egyet egy másik sajtból és játékosan odasuttogott az egérnek. - Bárcsak tudnál segíteni.

- Megpróbálhatom. - Hihetetlen, de amikor az egér lenyelte a falatot, megszólalt, amitől Ruby sikítva eldobta és a sajttal együtt fájdalmas földet érésben volt része.

- Ez beszél?! - Lance is alig hitt a fülének, amikor hallotta az egeret beszélni.

- Miért sikítottál és dobtál el?! - Az egér felháborodva állt fel és követelte a választ Ruby-tól.

- Sajnálom! - Ruby nem győzött szabadkozni és elnézést kérni. - Ugye nem... mármint... - Bár a kíváncsisága éppoly erős volt, mint a sajnálata az egér iránt. - te egy...

- Egér vagy. - Fejezte be Lance.

- És? - Az egér csak kíváncsian oldalra billentette a fejét.

- És még egyikünk sem beszélt egy egérrel ezelőtt. - Ruby próbált, amennyire csak lehet, finoman fogalmazni.

- Hát... - Az egér alaposan megnézte Ruby-t és Lance-t. - azt hiszem, még én sem beszéltem olyan lényekkel, mint ti. - Egyértelmű, hogy ő is annyira érdekesnek találta a két Vadászt, mint ők őt. - Mik vagytok?

- Oh, - Ruby válaszolt is. - emberek vagyunk. - Az egér csak értetlenül bámulta, mintha valami idegen szót hallott volna. - Én egy lány, ő egy fiú. - Hiába, egyszerűen nem értette. - Vadász és Vadásznő.

- Ez aztán jó sok dolog. - Az egér még mindig nem értette.

- Én Ruby Rose vagyok. - Ruby végül bemutatkozott.

- Én Lance Monroe. - Csatlakozott Lance.

- Ruby Rose és Lance Monroe a feladatotok? - Az egér úgy egyszerűen képtelen volt felfogni, amit mondtak, Lance és Ruby számára teljesen idegen lények voltak, idegen szokásokkal.

- Nem! - Ruby a fejét rázta. - Ezek a neveink. Én Ruby vagyok, ő pedig Lance. - Az egér még mindig értetlenül nézett rá. - Neked van neved?

- Még túl fiatal vagyok, úgyhogy nem. - Az egér már kezdte megérteni.

- De hogyan szólítanak a barátaid? - Tette hozzá Lance.

- Kicsi, Öcsi, Kölyök, Hé Te, Gyere, Indulás és még sok mindennek. - Sorolta az egér.

- Mi lenne, - Ruby ki is találta, minek nevezze. - ha Kicsinek szólítanánk? Jó lesz így?

- Nagyon kreatív. - Lance csak kacagva rázta a fejét.

- Hm, - Kicsi elgondolkodott a neve hallatán. - milyen érzés ez a... "Kicsi"? - Ruby csak nevetett egyet, de szomorúan elhajtotta a fejét és összenéztek Lance-el. - Mi a baj? - Kicsi észrevette, hogy a két Vadászt komoly bánat gyötri.

- Mi... - Ruby már tudta, hogy Kicsinek máshogy kell fogalmaznia, hogy megértse, amit mondd. - Láttál más embereket, akik olyanok, mint mi?

- Akik pontosan úgy néznek ki, mint ti? - Kicsi egy kicsit félreértette.

- Nem. - Ruby pontosított. - Nem pont olyanokat, mint mi.

- Négy lány és még egy fiú. - Lance besegített.

- Biztos vagyok benne, hogy végül lesz értelme. - Kicsi egyre jobban összezavarodott.

- Hát... - Ruby már tudta, hogy személyleírást kell adniuk. - az egyik lánynak hosszú, szőke haja van. Egy másiknak fehér, copfba kötött haja.

- A fiúnak fehér páncélja és rövid, szőke haja. - Lance csatlakozott. - Egy másik lány, alacsony, rózsaszín és barna haja.

- És az egyiknek meg macskafülei vannak! - Fejezte be Ruby, de amind megemlítette Blake macska eredetét, Kicsi rémülten felsikoltott és a sajt mögé bújt. - Bocsi, - Egyértelmű, hogy Kicsi fél a macskáktól. - tudhattam volna! Egy csomó rajfilmet láttam!

- Ne félj, a barátunk nem fog bántani. - Lance a lány mellé állt és nyugtatta Kicsit.

- Hát... - Kicsi előjött a sajt mögül és elhatározta magát. - még soha nem láttam senkit sem, aki úgy vagy nem úgy nézett ki, mint ti. De talán a falumban valaki igen. Mindig keresgélnek... - A sajtra nézett. - Tudjátok, ételt, meg ilyesmiket.

- El tudnál vinni minket a faludba? - Kérdezte Lance.

- El tudnálak, - Kicsi újra a sajtra nézett, majd vissza a két Vadászra. - de én is ételért jöttem ide és ha tudnátok nekem még több ilyet szerezni, akkor beszélhetünk róla.

- Áll az alku. - Lance és Ruby biztosították Kicsit a segítségükről.

Nem tartott tovább tíz percnél, amíg Lance és Ruby elegendő sajtnövényt gyűjtöttek, ami elegendő lesz Kicsi falujának és az egér elvezette őket az otthonába. Kicsi Ruby vállán utazott és úgy mutatta az utat és érdekes módon, Ruby és Lance nem kerültek vissza ugyanarra a helyre ahonnan elindultak.

- Te most rám nyáladzol? - Ruby meghallotta, hogy Kicsi horkolni kezdett és összenyálazta a köpenyét.

- Még mindig azt gondolod, hogy cuki? - Kérdezte Lance, miután visszavette a sisakját.

Mielőtt Ruby válaszolhatott volna egy hatalmas horda egeret láttak, akik olyanok voltak mint Kicsi, de éppen azt ünnepelték, hogy Weiss-t és Blake-et indákkal kikötözték egy-egy fához és épp kivégezni készültek őket.

- Mostantól nem prédák vagyunk, hanem ragadozók! - Az egyik egér, valószínűleg, a falu vezetője, beszédet tartott, amire a horda éljenezni kezdett. Ruby és Lance csak némán álltak és a szavuk is elállt attól, amit láttak.

- Mi folyik itt? - Kicsit felébresztette a nagy ricsaj és ő is észrevette Blake-et és Weiss-t. - Hé, ott a macskabarátotok. - Amint eszébe jutott, hogy Blake részben macska felsikoltott és elbújt Ruby köpenyében, de Ruby gyorsan elhallgattatta.

- Új ellenségek érkeztek! - A falu vezére meghallotta Kicsi sikolyát és a horda is észrevette Lance-t és Ruby-t. - És túszul ejtették az egyikünket!

- Ne! Várjatok! - Ruby gyorsan felemelte a kezeit.

- Megadjuk magunkat! - Lance csak kuncogott a sisakja alatt. Megállítani egy horda egeret, nehogy kivégezzék a barátait és meggyőzni őket arról, hogy nem jelentenek veszélyt, nem szerepelt a bakancslistáján. - Hoztunk sajtot béke ajándékként! - Elővette a csomagjába pakolt sajtnövényeket és ledobta a horda elé.

Az egerek megálltak, elkezdték szagolgatni a sajtokat és inkább enni kezdtek.

Miután mindenki megnyugodott és jól lakott, Kicsi biztosította a faluját, hogy a jövevények nem ellenségesek és eleresztették Weiss-t és Blake-et.

- Nem tudtam, mit tegyek, mert szomorúnak tűntek. - Kicsi magyarázta a társainak. - De aztán beszélgettünk és utána már nem voltak olyan szomorúak. Aztán, kihúzták ezt a sok sajtot a földből, méghozzá pusztakézzel! - A többi egér úgy hallgatta, mintha valami elképesztő hőstörténetet mesélt volna, volt is aki elájult.

- Kérjük, - A falu vezetője, egy fekete-fehér egér, amelyiknek a fél szeme szürke és üres volt és a heg alapján egy macska karmolhatta ki, odaszaladt Blake-hez és fejet hajtott. - fogadják őszinte bocsánatkérésünket. Kérlek, értsétek meg, hogy a mi fajtánk elléggé szkeptikus a macskákkal. És a kígyókkal. És a macskákkal.

- Megértjük. - Blake nem haragudott. - Ha kérdezhetünk, láttatok hozzánk hasonlókat? - Remélte, hogy megtalálhatja Yang-et. - Hosszú, szőke hajjal? Aki egy kicsit ijesztőnek tűnik, de a valóságban nem az?

- De néha az, ha akarja. - Tette hozzá Weiss. - Esetleg egy fehér páncélos, szőke fiút? - Ő is szerette volna megtalálni Jaune-t.

- Vagy rózsaszín és barna hajjal? - Lance nem akarta, hogy elfeledkezzenek Neo-ról.

Sajnos, a sebhelyes egér csak a fejét rázta, amitől a RWBY csapat és Lance csak csalódott lett.

- Azért köszönjük. - Ruby, ha nem is tudtak segíteni, azért hálás volt, hogy eleresztették a barátaikat. - Mielőtt ez az egész megtörtént, - Összegezte a történteket. - Lance-el ahhoz a nagy sziklához próbáltunk eljutni. - A fa felé mutatott, ami egy magas sziklán terült el. - Reméltük, hogy egy magas helyen jobban felderíthetjük, hogy hol is vagyunk.

- Eddig ez hangzik a legjobb választásnak. - Weiss egyetértett.

- Ha elakartok jutni a sziklához, én segíthetek! - Kicsi egyből felmászott Blake-re, ami roppantul bosszantotta a faunus lányt. - Nekem... - Kissé szomorúan lehajtotta a fejét. - amúgy sincs még semmi dolgom!

- "Még"? - Ruby és a többiek értetlenül néztek az egérre.

- Én lehetnék a megbízható kalauzotok! - Kicsi lelkesen felajánlotta.

- Nem ismerjük ezt a környéket, - Lance támogatta az egér javaslatát. - szóval jó lenne valaki, aki igen.

Sajnos, a "megbízható" kalauz öt perccel az út kezdete után már mélyen és nyálazva elaludt Ruby vállán.

- Szerintem, igenis cuki. - Ruby önelégülten szólt Lance-hez.

- Ha piszkítani fog, te takarítod fel. - Szögezte le Lance.

- Azt hiszem, - Weiss-t egy különös bogár zaklatta, amit egyszerűen nem tudott elhessegetni. - inkább magunknak kéne kitalálni. - Bosszantotta, hogy a kalauz máris elaludt.

- Legalább megmutatta a helyes utat. - Blake inkább Kicsi védelmére kelt. - Sietnünk kell. - Egyértelműen aggódott a többiekért, főleg Yang-ért.

- Ugyan, - Lance nem aggódott annyira. - te vagy itt a legrégebb óta és nem lett semmi bajod. Yang tud magára vigyázni.

- Én láttam, hogy mi történt. - Ruby emlékezett mindenkire, aki leesett. - Neo, Jaune és Yang estek még le rajtunk kívül és persze, még Adam is.

- Adam?! - A férfi nevének hallatán Blake megrémült. - Ezt eddig miért nem mondtad?!

- Nem gondoltam, hogy fontos lenne. - Vont vállat Ruby.

- Hogy nem fontos?! - Blake egy kicsit dühös volt a vezérükre. - Az az elmebeteg megkínozta és megcsonkította a nővéredet és nem gondoltad fontosnak, hogy szólj róla?!

- Szerintem, ha hazajutunk, Ruby, el kell kezdened átgondolnod az értéksorrendedet. - Lance is csak fejét rázta a lány gondatlanságán.

- Ha Yang és Adam is itt vannak, Yang veszélyben... - Blake aggódó szavait egy vérfagyasztó, nem emberi üvöltés szakította meg.

A csapat gyorsan a hang irányába sietett, tovább haladtak az úton, egészen addig, amíg egy kanyarhoz érve egy rémisztő bestiát láttak, amiről nem tudták volna megállapítani, hogy micsoda.

Egy magas, szikár bestia, a teste sötétlila és fekete, hosszú, karmos lábai és karjai vannak és a teste nagy részét páncélszerű lila csontlemezek takarták. A fejét egy szürke, csontmaszk takarta el, ami hasonlított egy kicsit a Grimm-ek maszkjára és a fejéből négy világos, hosszú és vastak szarv nőtt ki, amiket lila csíkok borítottak. Egy hosszú, vékony farka volt, aminek a vége egy nagy és hegyes tüskében végződött.

- Keresni... - A lény egyértelműen keresett valamit. - Keresés... - Meglátta a csapatot, akik csak csendben álltak és figyelték a különös és ijesztő teremtményt. - Követés... Keresés... - Megfordult és újra keresni kezdett. - Követés... Keresés... - Kicsi tudta jól, hogy mi ez a teremtény és gyorsan bebújt Ruby köpenyébe. - Megtalálás... Figyelés... - Újra a csapat felé fordult, de a RWBY csapat és Lance előkészítették a fegyvereiket és felkészültek az összecsapásra.

Ruby is nyúlt volna a kaszájáért, de elfelejtette, hogy az Adam-el vívott harcban elvesztette, így ő inkább hátra maradt és hagyta, hogy Blake, Weiss és Lance intézzék el a bestiát.

- Veszély...! - A szörny támadásba lendült. - Halál...! Harapás...! Törés...! Szaggatás! - Az egyik karmos kezével Lance felé sújtott, de ő kivédte a pajzsával és hátra lökte.

- Azt mondtam, hogy még nem végeztem veled! - Hátrébb, az útról egy ismerős, szigorú hang ütötte meg mindenki fülét és a lény fejét egy szikla találta el.

Mindenki a hang irányába nézett és ott állt Yang, fáradtan, lihegve és fél kézzel, de életben.

- Befejezni... - A szörny látta, hogy az ellenfelei túlerőben vannak és hátrálni kezdett. - Visszavonulás... Várni... Visszatérek... - Gyorsan megfordult és berohant a dzsungelbe, felugrott egy sziklára és egy szempillantás alatt eltűnt.

Lance és Weiss utána szaladtak, hogy megbizonyosodjanak, hogy tényleg elment, miközben Yang holt fáradtan lihegve rogyott a földre.

- Yang, - Ruby egyből a nővéréhez futott. - jól vagy?!

- Fenébe! - Yang dühösen a földbe vert. - Nem kéne itt lenned! - A húgára nézett, de egyáltalán nem örült, hogy itt látta.

- Ha azt hiszed, hogy volt beleszólásom a dologba, akkor nagyon tévedsz. - Ruby felháborodva meredt a nővérére, aki őt hibáztatja, amiért ide került. - Mi történt a kezeddel? - Feltűnt neki, hogy a nővére mechanikus karja eltűnt.

- Nem hiszem, hogy elhinnéd, ha elmondanám. - Yang ebben biztos volt.

- Miért nem? - Kicsi előbújt. - Elég megbízhatónak tűnsz.

- Ez beszél?! - Yang alig hitt a szemének, amikor meglátta az egeret beszélni.

- Miért kérdezi ezt mindenki? - Kicsi bosszantónak találta, hogy mindenkinek ugyanaz a reakciója, amikor megszólal.

- Ruby... - Yang egy kicsit tartott Kicsitől. - Ez mégis... - Nem tudta befejezni, mert Blake egyből a nyakába ugrott, átölelte, amitől a földre esett és csókolózni kezdtek.

- Yang... - Blake kimondhatatlanul örült, hogy megtalálták egymást és odabújt Yang-hez, aki a megmaradt kezével viszonozta az ölelést.

- Őt nem szidod meg, amiért ide került? - Weiss, miután Lance-el végeztek a felderítéssel, elégedetlenül nézett Yang-re, aki Blake-en kívül dühös volt mindenkire.

- Azt hinné az ember, hogy örülsz, hogy nem vagy egyedül. - Lance is fel volt háborodva a lány viselkedésén.

- Örülök. - Miután kibújt Blake öleléséből felült és próbálta megfogalmazni a mondandóját. - Csak... Nagyon rosszul sültek el a dolgok az átjáróban... és... Úgy érzem, felesleges minden, amit tettem.

Ruby tudta jól, hogy mi történt az átjáróban Penny-vel és még mindig nem tudta magát túltenni a lány halálán.

- Ruby... - Lance a lány vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa a reszkető és a sírás küszöbén álló lányt.

- Nem tehettem semmit sem... - Ruby letörölte a könnyeit. - Miután lezuhantatok, Adam ott tartott, hogy ne tudjak segíteni neki... - Ökölbe szorította a kezeit, mintha magát hibáztatná. - Elejtettem a kaszám és... - Szégyelte magát, amiért csak ezen múlott. - anélkül nem tehettem semmit sem... - Az eső újra elkezdett esni. - és... - A szemeiből egyre jobban folytak a könnyek. - Jaune... - Erőtlenül szipogott. - próbált segíteni neki, de... nem maradt idő és... - Nagyon nehéz volt kimondani, ami történt. - Penny feláldozta magát, hogy megvédje a Hajadon erejét.

- Hé, - Lance magához ölelte a lányt, aki a traumától majdnem elájult. - semmi baj. Nem a te hibád volt.

- Ha nem ejtettem volna el Crescent Rose-t... - Ruby átölelte a fiút. - talán tehettem volna valamit Cinder-el...

- Penny meghozta a döntést, amivel másokat védett. - Weiss is próbálta vigasztalni.

- Akár egy igazi Vadásznő. - Blake is csatlakozott.

- Neki hála, egy csomóan kerültek biztonságba. - Yang is bíztatta a húgát. - És mi lett az ereklyével? - Próbált témát váltani.

- Cinder azt is elvitte, mielőtt lelökött volna. - Válaszolt Ruby, aki egy kicsit megnyugodott.

- És miért nem jöttek vissza Vacuo-ból segíteni?! - Yang-nek eszébe jutott, hogy senki sem jött vissza segíteni.

- Talán a térkapu Vacuo-ból nem működött visszafelé? - Találgatott Lance.

- Azt hiszem, azt én rontottam el. - Gondolkodott Weiss és eszébe jutott valami. - Egy egyirányú utat kértünk Ambrosius-tól Vacuo-ba.

- Most ez komoly? - Yang-et bosszantotta a szőrszálhasogatás.

- Ozpin figyelmeztetett, hogy mennyire kekec tud lenni. - Emlékezett Blake.

- Teljesen mindegy már, miben hibáztunk, - Lance inkább a jelenre koncentrált. - meg kell találnunk Jaune-t és Neo-t és haza kell jutnunk.

- Én aggódom Adam miatt. - Blake félt, hogy Adam is erre a helyre került. - Bárhol lehet és kizárt, hogy feladja a bosszúhadjáratát ellenünk.

- Ha felbukkan majd beleverem a földbe! - Yang próbált úgy csinálni, mintha egyáltalán nem félne a férfitól, de a reszkető keze, amit csak ökölbe szorított, elárulta, hogy mennyire fél.

- Nem lesz semmi baj. - Blake megfogta Yang kezét, ami megnyugtatta a lányt.

- Összefoglalva, - Weiss gondolkodott, hogyan tovább. - Ruby-nak elveszett a fegyvere, Yang karját ellopták, Neo és Jaune még mindig nincsenek meg és Adam bármikor felbukkanhat, hogy végezzen velünk.

- Szerintem, találjuk meg Jaune-t és Neo, Ruby fegyverét és Yang karját, aztán keressünk egy kiutat. - Fejezte be Lance, miközben fáradtan leült az egyik fa tövébe.

- És mit gondoltok, - Kérdezte Blake. - hol vagyunk? - Hirtelen, az eső elállt és kisütött a nap.

- És ha nem tudunk innen elmenni? - Weiss a legrosszabbtól tartott.

- Valahogy ide kerültünk. - Ruby összeszedte magát és nem adta fel a reményt. - Szóval, valamilyen mód biztos van rá, hogy hazajussunk.

- És ha meghaltunk és ez a túlvilág? - Yang aggódott emiatt. - Amíg rám nem találtatok, tényleg azt hittem, hogy meghaltam.

- Nem. - Blake csak megrázta a fejét. - Nem hiszem, hogy halottak vagyunk. - Átbújt egy halom zöld inda között. - Tudom, hogy egy kicsit furán hangzik, de... A szirt végéhez ért és egy elképesztő látvány tárult elé. Az egyik oldalon egy cukorral borított, óriás édességekkel teli szigetet látott, a másik oldalon egy vörös virágokkal borított dombot, egy világító, tarka gomba erdő volt a túloldalon és sok más, hihetetlen dolog, amiket csak a mesékben lehet látni, de mindennek a középpontjában az a fa volt, ahova Ruby és Lance eredetileg el akartak jutni. - szerintem egy mesevilágba kerültünk.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.