Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Egy mesevilág, talán ez volt az a szó, ami tökéletesen illett arra a helyre, ahol a RWBY csapat és Lance találta magát. Cukor dombok, egy óriás gomba erdő, egy bíbor fenyves, egy sziklás vulkán és mindezek közepén egy hatalmas fa volt, ami úgy állt az egész völgyben, mint egy uralkodó.
- Most itt fogunk ácsorogni és csendben elmélkedni, vagy... - Yang törte meg a hosszú csendet.
- Tudom, hogy ez egy fura hely, de hogy egy mesevilág lenne? - Ruby-t nagyon elvarázsolta a hely, de próbált észerű maradni. - Ez lehetetlen. - A szkeptikus gondolkodásából Blake zavarta meg és a Ruby vállán lévő beszélő egérre mutatott.
- Vajon kijutunk innen valaha? - Lance nem volt olyan magabiztos.
- Amit eddig láttunk az elég valószínűtlen, - Weiss próbált a legjózanabbul gondolkodni. - de ez nem jelenti azt, hogy tényleg egy mesevilágban lennénk. - Nagyon bosszantotta ez a logikát teljes mértékben mellőző világ. - Mi most komolyan részt veszünk ebben?!
- Van jobb magyarázatod arra, hogy mi folyik itt? - Yang az imént felsorolt érveit ezzel az egy kérdéssel söpörte el.
- Hát, - Weiss gondolkodott. - vegyük át logikusan. - Felnézett az égre. - Az égből zuhantunk le, - Majd a barátaira. - Ruby és Lance összebarátkoztak egy egérrel.
- Barátok! - Kicsi izgatottan felkiáltott.
- Blake-et és engem gyilkos indák kaptak el, - Weiss folytatta. - és... öhm... - Majd Yang-re nézett zavarodottan. - neked ellopta a kezed egy... Mit is mondtál, mi volt az?
- Egy óriás, beszélő mosómedve egy kacatokkal teli lila szekéren. - Yang kicsit lefáradtan ismételte el.
- Igen, - Weiss néhány másodperc néma csend után megértette. - az. Oké, most már értem, mire akartok kilyukadni. - Be kellett látnia, hogy minden logika ellenére, ez a logikátlan világ egy igazi mesevilág. - Most egy kicsit odamegyek. - Oldalra fordult és a szirt széléhez ment, hogy magában mormogva próbáljon logikát erőltetni erre a káoszra.
- Bármilyen őrülten is hangzik, de ez az egész valahogy ismerősnek tűnik. - Ruby felismerte valahonnan ezt a világot.
- A lány, aki átesett a világon! - Blake-nek eszébe jutott és alaposan megvizsgálta a völgyet. - Azt hiszem, az Örökkévalóságban vagyunk.
- Blake, az csak egy kitalált világ! - Weiss még mindig tagadta. - Az csak egy része a történetnek, amit mindannyian olvastunk gyerekként!
- De ez nem egy kitalált világ! - Kicsi egy jogos ellenérvet hozott fel. - Én egész életemben itt éltem.
- Tudnál többet mondani róla? - Blake izgatott volt ezzel a mesevilággal kapcsolatban. - Hallottad valaha Alyx nevét?
- Egy Alyx-ot? - Kicsit elgondolkodott. - Az egy cél?
- A történetben, - Blake jól emlékezett rá. - Alyx leesett az égből és találkozik a vadász egerekkel. Csapdába ejtik az indák és harcol a Jabberwalker ellen és ellopja a tőrét egy... beszélő mosómedve.
- Igen, - Yang is csatlakozott. - aztán legyőzi a Piros királyt egy társasjátékban. Találkozik a Kíváncsi Macskával, a Rozsdás Lovaggal és végül hazajutott a... - A nagy fára néztek a völgy közepén. - Fán keresztül!
- És most mi lesz? - Weiss-nak, ha nem tetszett a tény, hogy tényleg egy mesevilágba kerültek, remélte, hogy a többieknek van terve. - Menjünk a Fához? Keressük Alyx-ot, Yang karját? Ruby, még mindig nincs meg Crescent Rose!
- Esetleg keressük meg Jaune-t és Neo-t? - Javasolta Lance.
- Szerintem a holmiaitok Házaló Jinxy-nél lesznek. - Szólt közbe Kicsi.
- KINÉL?! - A négy lány egyszerre kiáltott az egérre.
- Házaló... Jinxy-nél? - Kicsi rémülten bebújt Ruby köpenye alá. - Ő az egyetlen beszélő mosómedve, akit ismerek.
- Esetleg, tudod merre lehet? - Amíg Weiss ismét a szirt szélén morgolódott, addig Blake próbálta egyről a kettőre jutni.
- Hát persze. - Biztosította őket Kicsi és felmászott Ruby haján a fejére. - Mutatom az utat! - Bátran kihúzta magát. - Egyenesen előre!
Öt perc séta után Kicsi megint elaludt Ruby fején. Yang és Blake mentek elől, mert őket hajtotta a mesevilág izgalma, Weiss és Ruby nem sokkal mögöttük haladtak, míg leghátul Lance kullogott, eléggé letörve és komoran.
- Szóval, - Blake vezette a csapatot. - mint kiderült, a város éppen előttünk van, ugye? - Ruby megbökdöste Kicsit a fején, de az egér alig mozdult, csak kényelmesen oldalra fordult és befészkelődött Ruby hajába. - Gondolkodtam. Ha ebbe a városba megyünk, akkor óvatosnak kell lennünk. Alyx nem ismerte a szokásaikat és végül egy nagy verekedést robbantott ki a város lakói között. A bajok folyamatosan követték amerre csak ment.
- Igen, de ő is elég alattomos volt. - Emlékeztette Yang. - Egészen a könyv végéig csak hazudott és csalt.
- Túlélni próbált. - Weiss, most, hogy saját maga is megtapasztalta az Örökkévalóságot, megértette. - A régi történetek tanulsága mindig olyan primitív.
- Nem számít. - Blake a lényegre tért. - Óvatosnak kell lennünk.
Kicsi ezalatt majdnem leesett Ruby fejéről, de az utolsó pillanatban felébredt, megkapaszkodott a hajában és amint biztonságos helyre ért, nyújtózott egyet.
- A város épp előttünk van. - Szólt mindenkihez és előre mutatott. - Házaló Jinxy mindig megáll a falunkban mielőtt a városba utazik.
- Tőletek is lopott? - Kérdezte Yang.
- Lopni?! - Kicsit nagyon megrémítette ez a szó. - Soha! Csak elveszi, ami nem az övé, miközben nem figyelünk. Ez így igazságos. - Újra összekuporodott és betakarózott Ruby hajával, hogy újra elaludjon.
- Úgy hangzik, mint egy üzlet, amilyeneket az apám szokott kötni. - Weiss-t kísértetiesen emlékeztette az apjára. - Egyáltalán hogyan sikerült ellopnia a kezed? - Erre kíváncsi volt, mert Yang nem az a fajta, akitől könnyen lehet lopni.
- A zuhanás után sokáig eszméletlen voltam. - Yang kicsit kínosan érezte magát. - Amikor felébredtem, azaz átkozott mosómedve már megragadta a karomat és elszaladt, mielőtt pisloghattam volna. Amikor a nyomába eredtem, megjelent az a dög, amivel harcoltam és teljesen elvesztettem a nyomát.
- Akkor, - Blake csak nevetett a hallottakon. - azt akarod mondani, hogy, kellett neki egy segítő kéz? - Csak játékosan megbökte, mire Yang visszabökött, majd Blake magához ölelte Yang megmaradt karját és úgy folytatták az útjukat.
- De jó nekik. - Látva, hogy Blake és Yang mennyire jól elvannak egymással, Weiss-nak eszébe jutott Jaune és csak remélni tudta, hogy nem esett baja.
- Azt mondod? - Ruby csak kíváncsian figyelte a nővérét és Blake-et és eszébe jutott egy régi beszélgetés az iskola bálon még Beacon-ben. - Lance, jól vagy? - Visszanézett a Vörös Lovag felé, aki csak lehajtott fejjel kullogott mögöttük.
- Meg vagyok. - Lance nagyon le volt törve és komor arcot vágott, amit a lányok nem láthattak a sisakja miatt, de a hangja gyenge volt és bús. - Csak egy kicsit fáradt vagyok.
- Tarts ki, - Biztatta Ruby, de egyértelműen aggódott érte. - megtaláljuk a kiutat és hazamegyünk. - Megfogta a fiú páncélkesztyűs kezét. - Együtt.
- Jó. - Lance csak bólogatott és haladt tovább, de Weiss hirtelen megállt.
- Weiss? - Ruby nem értette, mi lelte a barátját.
- Ez... - Weiss alig jutott szavakhoz és Ruby korábbi mondandója eszébe juttatta, hogy mit is vesztett néhány órával ezelőtt. - Minden elpusztult. - Most tudatosult benne, hogy Atlas pusztulásával az a hely semmisült meg ahol született és felnőtt. - Nekem már nincs otthonom. Nincs hova hazatérnem. Akárcsak Beacon.
- Weiss, - Ruby levette Kicsit a fejéről. - te mindent megtettél Atlas-ért, amit csak lehetett.
- De nem volt elég! - Weiss-t ez nem vigasztalta. - Egy őrült tervvel álltunk elő, amivel veszélybe sodortunk és feláldoztunk egy egész királyságot, - Megragadta a kardja markolatát, hogy erőt gyűjtsön. - és még csak az ereklyéket sem tudtuk megvédeni!
- Legalább az embereket sikerült megmenteni. - Ruby próbálta a dolgok pozitív oldalát nézni. - A Hajadon erő sem került Cinder-hez és ha felelőst akarunk keresni Atlas megsemmisüléséért, az csakis Ironwood tábornok lehet!
- Neked legalább még megvannak a csapattársaid. - Lance csak a lány vállára tette a kezét, majd folytatták az útjukat.
Sikerült kiérniük a dzsungelből és egy rozoga hídhoz értek, ami egy másik szigetre vezetett át. A híd alatt sárga köd volt, aminek nem lehetett le látni az aljára, de a túloldalon egy szép vörös szőnyeg terült el, ami egy bíbor erdőbe vezetett, ahol még a fű is vörös volt.
- Szóval, ez a bejárat a különböző birtokokba, ahogy mondtad? - Blake tisztázni akarta.
- Igen. - Kicsi még mindig Ruby kezében volt és magabiztosan válaszolt. - Már csak át kell kelnünk a hídon és máris... - Fogalma sem volt, hogy mi lehet a túloldalon, csak izgatottan kiugrott Ruby kezéből. - ott leszünk, legyen akármi is a túloldalon.
- Nem tudod? - Yang-et egy kicsit aggasztotta.
- Nem. - Kicsit odament a híd elé. - Még soha nem jártam ilyen messze az otthonomtól.
- Oh, - Ruby kicsit kínosan érezte magát, amiért gyakorlatilag kirángatták az életéből. - talán most már haza kéne menned.
- A leghalványabb fogalmam sincs, hogyan juthatnék vissza. - Kicsit egyáltalán nem zavarta, hogy nagy eséllyel nem fogja többé látni a családját és a barátait. - Talán majd ennél a hídnál fogok lakni.
A lányokba és Lance-be villámcsapásként csapott a tudat, hogy szó szerint a híd alá juttatták Kicsit.
- Majd én megoldom. - Weiss volt az egyetlen, aki kezelni tudta a helyzetet.
- Házat építek, - Kicsi izgatottan énekelt, miközben az új, rozoga, botokból, kövekből és levelekből készítette az új otthonát. - a legelső faházam. Majd kitalálok valamit a legjobb házamban.
- Szeretnél inkább velünk jönni? - Ajánlotta Weiss, remélve, hogy az egér elfogadja.
- Hát... - Kicsi elgondolkodott, de miután az új háza azzal a sebességgel omlott össze, mint amivel felépítette, könnyű volt a döntés. - igen! Valószínűleg az lesz a legjobb. - Visszament Ruby-hoz, aki újra a vállára tette.
A Bíbor Erdő terepe sokkal könnyebb volt, mint a dzsungelé, hiszen nem voltak olyan meredek dombok, kevesebb volt a növényzet és messzebbre lehetett ellátni.
- Nézzétek, - Yang-nek eszébe jutott egy vicc. - vörös fű! Mit gondoltok, hogy hívják itt az örök klasszikusokat?
- Örök vörösek? - Találgatott Blake, mire mindketten csak nevettek.
Hamar elértek a városba, ami eléggé középkori hatást keltett, voltak piacok, ahol lehetett vásárolni, de a város lakói különös, mesefigurák voltak, akik nagyon megbámulták az új jövevényeket és csendesen összesúgtak egymás között.
- Csak... - Blake-et is ugyanúgy zavarta és próbált beolvadni. - viselkedjetek úgy, mint a helyiek.
- Bárcsak helybéli lennék, - Kicsi izgatottan szétnézett. - de szerintem, itt számomra nincsen hely.
- Ott van! - Yang kiszúrta azt a lila szekeret, aminek a tulajdonosa ellopta a karját. - Mi legyen a stratégia? - Egyre izgatottabb lett a tudattól, hogy az elveszett végtagját hamarosan visszaszerzi. - Csak ráijesztünk egy kicsit vagy meg is verjük?
Blake látott egy csapat fából faragott, vörös egyenruhás katonát, akik nagyon is éltek és félő volt, hogyha verekedést kezdeményeznek, annak komoly következménye lehet.
- Tudod, a könyvben Alyx-nak alkudoznia kellett Jinxy-vel a tőréért. - Próbálta jobb belátásra bírni a barátnőjét.
- Igen... - Yang-nek ehhez semmi kedve nem volt. - én inkább csak megütném. - Blake kedvéért megpróbált diplomatikus lenni.
A szekér oldalsó ajtaja kinyílt és egy nagy, lila füst áradat után, egy színpad jelent meg ahol ott volt a mosómedve, aki egy bottal lépdelve integetett a tömegnek és a tömeg is éljenzett, amikor meglátták.
- Üdvözlet mindenkinek! - A mosómedve, Jinxy, ahogy hívták, üdvözölt mindenkit. -
- De aranyos! - Hiába lopta meg a barátját, Weiss legszívesebben magához ölelte volna.
- És idősebb, mint ahogy a könyvben leírták. - Blake egy kicsit furcsának találta, hogy ez a Jinxy más, mint a könyvben.
- Én vagyok Jinxy! - A mosómedve folytatta a műsort. - És ezek a legcsodálatosabb kincsek a szerte a birtokokról! - Megforgatta a botját és maga mögött lévő polcra mutatott, amire leesett egy arany jogar, egy gyémánt nyuszi szobor és egy jáde baba. A tömeg nem győzött ámuldozni a kincsek láttán.
- Nem látom a kezem! - Yang-et zavarta, hogy nincs meg a karja.
- Jinxy összes kincse egyáltalán nem az, aminek látszik, csak varázslattal valami másnak álcázza őket. - Blake emlékezett erre a könyvben. - Így az emberek azt hiszik, hogy valami értékeset vásárolnak, pedig valójában csak átveri őket.
- Oké, ő és az apám biztos jó haverok lettek volna. - Weiss-t túlságosan is emlékeztette az apjára. - De akkor melyik Yang karja?
- Mit súg a szíved? - Blake izgatottan kérdezte, mire Weiss csak fáradtan megforgatta a szemeit. - Így tudta meg Alyx is.
- Hát... - Yang az aranyjogarra nézett, aminek a markolata nagyon hasonlított Ember Celica-ra. - az ott eléggé hasonlít rá. Nagyjából.
- Ruby, Lance? - Blake egy sóhajtás után a csapat másik két tagjára nézett.
- Az ott... - Ruby csak a jádé babát nézte. - valami van vele.
- Én is érzem. - Lance szíve is azt súgta, hogy az a baba valami nagyon különleges dolgot rejt.
- Első tárgy! - Jinxy elvette az első tárgyat. - A gyémántokkal kirakot nyúlszobor! Te! - A botjával rámutatott egy fura, sárga bőrű, játékfiguraszerű alakra. - Elbűvölő! - Rákacsintott, mire a szerencsés illető izgatottan felment a színpadra.
- Hogyan fogunk alkudozni? - Weiss az anyagiak miatt aggódott.
- Nincs egy halom pénzed, hercegnő? - Lance kicsit furcsának tartotta, hogy Weiss, aki a leggazdagabb cég örökösnője volt, egy fitying nélkül sétálgat.
- Úgy értem, nem biztos, hogy itt elfogadják a Lien-t. - Weiss egy kicsit pontosított a kérdésén.
- Nem hiszem, hogy az Örökkévalóságban létezne valuta. - Blake magabiztos volt. - Jinxy maga nevezi meg az árat, amit csak akar.
- És mit kért Jinxy Alyx-tól? - Weiss-t már kezdte érdekelni a történet.
- A legszomorúbb emlékét... - Blake emlékezett, hogy a történet ezen része nem volt valami vidám. - és a legboldogabbat.
- Eladva... - Kiáltott Jinxy, miután hajlandó volt odaadni a gyémánt nyulat. - egy ölelésért! - Jinxy és a játékfiguraszerű alak megölelték egymást a színpadon.
- Hű, - Kicsi csak elképedt a látottakon. - az ölelés nagyon értékes! - Átölelt egy tincset Ruby hajából.
- Talán nem is lesz olyan vészes. - Yang megnyugodott, hiszen nagyon egyszerűnek tűnik.
- A második tárgy! - Jinxy folytatta a kiárusítást. - Egy arany jogar!
- Én!
- Én!
Yang és egy vörös egyenruhás faragott katona egyszerre jelentkeztek. Yang aggódva nézett a katonára, aki csak haragos tekintettel méregette őt.
- A licitálás ára... - Jinxy már kezdte is, de Yang félbeszakította.
- Nem, én voltam, aki előbb... - Hiába, Jinxy-t nem érdekelte, csak megnevezte az árat.
- ...a tudat, hogy milyen érzés szeretve lenni! - Ettől a kérdéstől Yang eléggé elpirult és zavarba jött. - Azt mondanám, hogy ez valakinek egy elég tisztességes ár.
Amíg Yang gondolkodott, hogy hogyan önthetné szavakba a válaszát, a katona a társaival csak egy papírra kezdett írni.
- Tudni milyen érzés szeretve lenni, királyi rendelettel! - A katona megmutatta a papír, amire az volt írva, "Őfelsége rendelete, hogy kifizetik, amit csak Jinxy akar.".
- Eladva! - Jinxy egyből elfogadta a katonák ajánlatát.
- Várjatok! - Yang dühösen ellenkezett. - Az az én karom!
- Bármi is ez, - A katona meg sem hallgatta Yang ellenvetését, miközben a társa már el is hozta a kart. - most már királyi tulajdon! Semmi sem túl nagy ár Őfelsége születésnapjára!
- Megpróbáltuk a te módszeredet, Blake. - Yang vöröslő szemekkel morgott egyet és legszívesebben fogpiszkálót csinált volna ezekből a tuskókból.
- A harmadik tárgy, - Jinxy folytatta az árusítást. - a jáde baba!
- Én! - Ruby egyből felemelte a kezét, hogy ő akarja a babát.
- Te! - Jinxy ki is választotta Ruby-t.
- Ruby, - Weiss idegesen súgott a csapatkapitánynak. - mit csinálsz?
- A licitálás ára, - Jinxy elővett egy üres üveget. - elegendő remény, hogy megtöltsük ezt az üveget!
- Ezt... most hogyan? - Ruby nem nagyon értette, hogyan kéne reménnyel megtölteni egy üveget.
- Hé! - Hirtelen, Jinxy észrevette, hogy a baba eltűnt és a színpadon meglátta, ahogy Kicsi megpróbálta ellopni. - Te kis... - Egyből Kicsire vetette magát, aki félreugrott előle és futni kezdett. - Tedd azt vissza! Nem nyúlhatsz hozzá, amíg az üzlet meg nem köttetett!
Hirtelen, a baba körül egy lila füstáradat jelent meg és egyből átváltozott egy sötétzöld, ormótlan üvegkarddá, amit Kicsi már nem bírt el.
Ruby-ba és Lance-be villámcsapásként csapott a felismerés, ugyanis, az a kard Penny-é volt.
A másik két tárgy körül is lila füst jelent meg és visszaváltoztak az eredeti alakjukba. A gyémánt nyúl szobor csak egy másik egér volt, ami egy sajt növényt rágcsált.
- Ez hamisítvány! - A bábu, amelyik megvette, dühösen felkiáltott és felbújtatta a tömeget, amitől az dühösen fújni kezdett Jinxy-re.
A katona, amelyiknek a kezében volt az arany jogar rémülten vette észre, hogy az átváltozott egy karrá és ijedten eldobta.
- Az enyém! - Yang már rohant is a karjáért, de a katona nem hagyta annyiba és egyszerre ragadták meg a kart és húzni kezdték.
A katona elővette a fakardját és megpróbált lesújtani vele Yang-re, de a lány elkerülte, majd megnyomta a karján Ember Celica ravaszát és tüzet nyitott a katonára, aki a lövéstől hátra esett.
Lance gyorsan utat tört magának és Ruby-nak a tömegen és hamar eljutottak a színpadig, Kicsihez és a kardhoz.
- Itt is van. - Kicsi büszkén mutatta a kardot.
- Nem esett bajod?! - Ruby aggódva vette fel Kicsit.
- Ezt elvisszük! - Lance a kardot vette magához és látta, hogy Ruby ismét majdnem elsírta magát.
- Megvan! - Yang izgatottan futott el mellettük, kezében a karjával.
- Ruby, Lance, gyertek! - Blake és Weiss jobbnak látták a helyzetet, ha gyorsan eltűnnek, mielőtt nagyobb bajba keverednének.
Szerencsére, senki sem üldözte őket, miután kiértek a városból, vissza a Bíbor Erdőbe. Yang csak jót nevetett az egészen, de Weiss és Blake már nem találta ennyire viccesnek a helyzetet.
- Azok a fickók... - Lihegte Yang, de boldogan. - túl komolyan veszik az aukciókat! - Feltartotta a robot karját az ember kezével. - Pacsi? - Blake csak mérgesen és csalódottan elhajtotta. - Pacsi? - Weiss sem értékelte azt, amit Yang csinált.
- Pontosan ugyanazokat a hibákat követjük el, amiket Alyx is! - Blake elkezdett aggódni. - Mindent tönkreteszünk!
- Neked ez a legnagyobb problémád? - Weiss-t valahogy nem tudta meghatni, hogy ezen a különös, ismeretlen helyen bajt okoztak.
- Olyan sok történetet olvastam! - Blake csak elrévedt a fantáziálásban és felnézett az égre. - De sosem gondoltam, hogy az egyiknek a részese lehetek. - Álmodozva leült egy kidőlt fára.
Ruby leült mellé és magához ölelte az üvegkardot, ami az egyetlen dolog, ami maradt Penny-ből. Lance mellé ült, átkarolta és magához húzta a lányt, hogy vigasztalja.
- Ruby? - Yang, miután visszacsatolta a karját, aggódva lépett a húga felé.
- Nem tudom elmagyarázni, miért, de... - Ruby belekezdett, miközben még mindig a kardot nézte. - annyira vonzott.
Az ég dörgött egyet, viharfelhők lepték el az eget és szakadni kezdett az eső.
- Sajnálom. - Lance újra elgondolkodott, hogy hány barátját nem tudta megvédeni. A csapata és Penny, mind elmentek és ő semmit sem tehet, hogy visszahozza őket. Ruby itt sír mellette és nem tehet semmit sem, hogy jobb kedvre derítse. Az egyetlen, amit megtehetett, hogy felé tartotta a pajzsát, hogy legalább az esőtől megvédje.
- Nagyszerű, - Weiss csak idegesen legörnyedt. - most még esik is! Elegem van ebből az egészből! - Dühösen kihúzta magát. - Itt az ideje, hogy kijussunk ebből a rémálomból! - A Fára mutatott. - Alyx a Fához ment, hogy kijusson, ugye?! Akkor gyerünk!
- Nem hiszem, hogy ez ilyen könnyen fog menni. - Blake szkeptikus volt ezzel kapcsolatban. - A könyvben...
- Nem a könyvben vagyunk! - Weiss meg sem hallgatta. - És ha abban is lennénk, akkor tudjuk, hogy hova kell mennünk! Oda! - Dühösen trappolva elindult a Fa felé, de amint bevette magát az erdőbe és elhaladt néhány fa között, ki is jött néhány méterrel visszább két másik fa mögül. - Mi a... - Rémülten vette tudomásul, hogy valamilyen rejtélyes erő visszaküldte arra a pontra, ahonnan elindult. Ezúttal rohanni kezdett, újra bement az erdőbe, átugrott a két fa között és újra vissza került a kiindulási pontra. - Hülye Fa! - Dühösen felvett egy követ és a Fa irányába hajította, de az ugyanúgy visszakerült oda, ahonnan elindult és Weiss saját magát dobta tarkón és a földre esett.
- Igen, - Kicsi emlékezett, hogy Ruby és Lance is ugyanígy jártak a parton. - ezt már próbáltuk. Így nem lehet eljutni a Fához.
- Akkor most mi legyen? - Yang is kezdett aggódni. - A karomat sikerült megszereznünk, de még mindig nem tudjuk, hogy hol van Crescent Rose, nincs meg se Neo, se Jaune és még fogalmunk sincs, hogy hogyan juthatunk ki innen.
- Erre! - Hirtelen a katonák a vásárról utolérték a csapatot. - Valaki szomorú! - Egyértelmű, hogy az időjárás összhangban van az itt élők hangulatával, például, ha valaki szomorú, akkor esni kezd.
- Én is szomorú lennék, ha tönkretenném őfelsége születésnapját! - Egy másik katona hozzá tette.
- Már megint ezek. - Yang felkészült egy összecsapásra.
- Blake... - Hosszú csend után, Ruby megszólalt. - mit csinált Alyx ezután? - Az eső elállt, Lance elvette a pajzsot a feje felől és Ruby magabiztosan felállt, mint aki pontosan tudja, mit kell tennie.
- Ő... - Blake elgondolkodott, de hamar az eszébe jutott. - Elment a Bíborpalotába ment! És legyőzte a királyt a saját játékában.
Hirtelen, a bokrok közül a négy faragott, vörös egyenruhás katona, játéklovakon vágtatva ugrottak elő.
- Kezeket a magasba! - Utasította a szakaszvezető. - Ti alattomos születésnapi tönkretevők!
- Oké! - Yang felemelte az ökleit és izgatottan készen állt egy verekedésre, amitől a katonák rémülten hátráltak egyet.
- Szeretnénk elmenni a születésnapi ünnepségre. - Ruby felállt a rönkről.
- Hát ez nagy kár, - A katona fel sem fogta, mit is mondott a lány. - mert most elviszünk titeket a... - Későn, de legalább kapcsolt, hogy pont oda kell vinnie őket. - igen. Ezért fogunk bűnözőként odavinni titeket, mert elloptátok a királyi tulajdont!
- Mi lenne, ha valami olyasmit ajánlanék a királyotoknak, - Ruby feléjük tartotta Penny kardját. - ami értékesebb?
- Ruby...! - Lance alig akarta elhinni, hogy Ruby képes lenne csak így eladni Penny kardját.
- Egy hatalmas harcos fegyvere. - Ruby meg sem hallva a Lovag ellenvetését, folytatta, mire a katonák kíváncsian és izgatottan közelebb hajoltak, hogy megcsodálják a kardot.
- Folytasd. - A szakaszvezetőnek ez felkeltette a kíváncsiságát.
- Ő nem csak egy nagyon erős harcos volt... - Ruby a szívéből, teljesen őszintén beszélt, ugyanis ez az, amit Penny-ről gondol és ezt mondaná a lánynak is, ha lenne rá még egy lehetősége. - Hanem a legnagyobb erővel rendelkezett, amivel élőlény rendelkezhet. - Lance biztatóan megérintette a lány vállát és a sisakja alatt, még ő is eleresztett egy könnycseppet. - Megérintette a varázslat. És az életét áldozta, hogy ezrek menekülhessenek meg. - Ruby észre sem vette, hogy a könnyei újra eleredtek és rápotyogtak a kardra, ami tökéletesen tükrözte az arcát. - Reményt sugárzott a csillagoknak... és a világot olyan szemmel nézte, amivel csak kevesen képesek. - Átnyújtotta a kardot a katonáknak. - Vigyenek el minket a király születésnapi partijára és önöknek adom a legértékesebb ajándékot, amit csak adhatok.
- Igen... - Még a katonák is elsírták magukat Ruby beszédén. - királyi rendelet. - Elvette a kardot és büszkén a társaihoz fordult. - Gyerünk, fiúk! Hallottátok! Egy születésnapi ünnepség vár ránk!
Több se kellett és a katonák már felpattantak a játéklovaikra és el is indultak a palota felé.
- Ruby, - Lance felháborodottan nézett a lányra. - hogy adhattad csak úgy oda Penny kardját?!
- Szerinted, Penny mit akart volna? - Ruby-n érezni lehetett, hogy mennyire bánta, hogy oda kellett adnia a kardot, de tudta, hogy ez volt a helyes döntés. - Hogy itt üljünk és sírjunk ő érte? Vagy megtett volna mindent, hogy tovább jussunk? - Elindult a katonák után, mire a csapat többi tagja is követte. - Tovább kell mennünk, már csak Penny-ért is.
Lance tudta, hogy a lánynak igaza van, de akkor is nagyon nem tetszett neki, hogy ilyen hamar átadta az utolsó emléktárgyat, ami maradt Penny-ből.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.