Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Nagy volt az izgalom a Bíborpalotában lévő születésnapi ünnepség miatt és a katonák büszkén menetelve közeledtek a palotához, miután úgy érezték, hogy megfelelő ajándékot találtak az uruknak. Amíg a szakaszvezető vezette a sort és izgatottan dobolt, addig a másik három katona a játéklovaikon lovagolva zárta a sort. Középen haladt a RWBY csapat és Lance, akik átadva a katonáknak Penny kardját, meghívást kaptak az ünnepségre.

A nagy vörös füves domb tetejére vezetett az út, ahol a Bíborpalota várta őket, ami olyan volt a dombtetőn, mint egy koronaékszer.

- Tényleg muszáj lesz bemennünk oda? - Yang-nek rossz előérzete támadt, ahogy felnézett a várra.

- Hát, - Ruby remélte, hogy a könyv cselekményeinek a követése beválik. - a Vörös király segített Alyx-nak, szóval, talán nekünk is segíteni fog.

- De mi nem vagyunk Alyx? - Weiss sokkal szkeptikusabb volt.

- Van jobb terved? - Lance követte Ruby-t, bármit is találjon ki.

Néhány perc menetelés után, végre megérkeztek a kastély kertjébe, ami telis-tele volt vörös, megfelelően nyírt és ápolt vörös bokrokkal. Egy egész osztagnyi faragott, vörös egyenruhás katona várta őket, akik a kert márvány ösvényén egymással szemben vigyázzban egymás elé álltak, a vörös nyelű és aranypengéjű pikáikat a velük szemben lévőékkel keresztbe tették.

Amint a szakaszvezető újra dobolni kezdett, az egymással szemben álló katonák egyesével tettek egy-egy nagy lépést hátra, majd a szájukhoz emelték a pikájuk alját és trombitálni kezdtek.

Amint az összes katona hátralépett, megjelent az uruk, akinek a díszkísérete voltak. Egy alacsony, kis fehér bábu, göndör, szőke hajjal, teljesen vörösbe öltözve, vörös nadrágban, vörös kabátban, vörös palástban és egy nagy, díszes koronával a fején, ami legalább akkora volt, mint a feje, büszkén lépdelt és amint a díszkíséret végéhez ért, kihúzta magát és jelzett a katonáknak, hogy leállhatnak a trombitálással.

- Maga a Vörös király? - Ruby és a többiek is hitetlenkedve nézték a pöttöm kis bábut, aki alig volt nagyobb egy gyereknél.

- Hogy merészeled?! - A király idegesen kinyitotta a rubintvörös szemeit, dühösen és sértődötten meredt a jövevényekre. - Itt nincs semmilyen király! - Nagyképűen a mellkasára tette a kezét és kihúzta magát. - Én vagyok a Vörös herceg! - Véletlenül meglökte a fején a nagy koronát, ami előre dőlt és eltakarta a szemeit. - Én soha nem lépnék be senki kastélyába anélkül, hogy tudnám, ki is az ura! - Gyorsan megigazította a koronát és nagyképűen kioktatta a csapatot. - Méghozzá a születésnapomon! - Dühösen toporzékolt.

- Boldog születésnapot, felség! - A katonák dobbantottak egyet a pikáikkal.

- Boldog születésnapot, felség! - Az egyik katona, amelyik elbambult, mert egy kék és fekete pillangót figyelt, késve kívánt születésnapot az urának, de félt, mert a herceg dühösen meredt az elkésett alattvalójára.

- Igen, igen, - A herceg csak legyintett egyet, nem idegesítette magát egy kicsit lassú felfogású katona miatt. - ez egy nagyszerű nap. - Elindult a kastélya felé. - Köszönöm szépen.

- Vörös herceg? - Blake kicsit értetlenül súgta a többieknek, hiszen a könyvben király volt és nem herceg.

- És a király nem is volt ilyen goromba... - Yang is emlékezett a könyvben lévő különbségekre. - vagy kicsi. - Néhány katona rémülten meghökkent, hogy merészel bárki is így beszélni az urukról. - Vagy hangos.

- Ha a fajtátok nem jelent volna meg, a király még mindig velünk lenne. - Az egyik katona dühösen súgta nekik, de a többi katona gyorsan csendre utasította, majd újra vigyázzban álltak.

A lányok és Lance össze néztek, vajon kinek kéne tárgyalni ezzel a mogorva, gyerek herceggel. Természetesen, minden szem Ruby-ra szegeződött, hiszen ő a csapatkapitány, így az ő felelőssége volt a tárgyalás is. A lány egy sóhajtással elfogadta a rá kiszabott felelősséget és a legkedvesebb arcát felvéve lépett előre.

- Boldog születésnapot, felség. - Ruby ügyetlenül próbált pukedlizni, de Weiss idegesen megrázta a fejét és bánta, hogy inkább nem ő ment.

- Boldog születésnapot! - A csapat többi tagja is csatlakozott.

- Honnan tudjátok, hogy mikor van a születésnapom?! - A herceg megfordult és rémülten hátrált a csapattól. - Az nagyon személyes információ! - Rémülten és reszketve a fejéhez szorította a koronáját és ide-oda kapkodta a tekintetét, rettegve, hogy bármikor támadás érheti. - Biztosan behatolók vagy kémek vagytok! - Felmászott az egyik katona hátára, de a hirtelen súlytól, az a földre esett, a herceggel együtt. - És el akarjátok lopni a koronámat!

- Az előbb mondtad, hogy ma van a szülinapod. - Emlékeztette Yang.

- Valamint, az egész királyság tele van plakátolva a meghívókkal. - Weiss csak a kezébe temette a fejét.

- Elhallgass! - A herceg gyorsan Weiss előtt termett, hogy leteremtse. - Egy uralkodó személyében vagy jelen! - Egy katona egyből odament, hogy letérdeljen elé és megcsókolja a kézfejét. - Aki én lennék, köszönöm szépen. - Dühösen, egy katona hátán pattogva folytatta. - A Bíborkastély örökösével! - Amint elfáradt az ugrálásban, fáradtan lihegett és egy takonybuborék keletkezett az egyik orrlyukából, amit az alatta lévő katona gyorsan kipukkasztott.

- Hű, - Weiss kicsit kellemetlenül emlékezett vissza a Beacon-beli önmagára. - én is ilyen elviselhetetlen és arrogáns voltam?

- Nem, - Lance csak megrázta a fejét. - te valamivel magasabb voltál.

- Felség! - A katonák csak félrelökték őket, hogy bemutassák az általuk szerzett ajándékot. - Csodálatos ajándékot hoztunk önnek! - Letérdelt elé, miközben a társa már hozta is a kardot, amit egy vörös köpenybe csomagoltak. - Valamit, ami méltó egy királyi születésnaphoz!

- Nagyon ritka! - Aki az ajándékoz hozta letérdelt a társa mellé. - A valaha élt legnagyobb harcos fegyvere!

- Ami a mi és csakis a mi érdemünk és senki más segítsége nélkül szereztük meg! - Az első katona ezt tisztázni akarta.

- De hát mi adtuk nektek... - Weiss közbeszólását meg sem hallgatták és csak visszalökték a társaihoz.

- Segítség nélkül. - Ismételte a katona.

A herceg csak lemászott a másik katona hátáról és izgatottan, csillogó szemekkel lépdelt az ajándéka felé, amit nagy izgatottsággal csomagolt ki, de a ragyogás a szemében kihunyt és a széles mosolya gyorsan lekonyult, amint meglátta a sötétzöld üvegkardot.

- Zöld? - Érezni lehetett az undort és a megvetést a hangjában. - Miért zöld?! - A két katona reszketve nézték, miközben a hercegük felháborodva félrerúgta a kardot, ami a bokrok közé esett be.

- Hé! - Lance a kard után indult volna, de a katonák az útját állták. - Eresszetek át, vagy tűzifaként végzitek!

- Az már az enyém! - Visított oda a herceg. - Nem érdekel, ha egy zöld kacat, akkor is az enyém!

- Te kis... - Lance legszívesebben ketté hasította volna ezt a nyamvadt ki bábut, de Ruby megragadta a karját és könyörgően nézett rá, hogy ne tegyen semmit se.

- Kérlek, Lance... - Ruby szomorú és könyörgő tekintetének nem tudott ellenállni és eleresztette a kardját.

- Bocsásson meg felség! - A két katona csak könyörgött a hercegnek.

- Nem tudtuk, hogy zöld!

- Mi... bolondok vagyunk!

- Vigyétek őket. - A herceg csak intett egyet, mire két másik katona megragadta a két csalódást okozót és elrángatták őket a bokrok közé.

- Felség, kérem!

- Eladták nekünk!

- Kérem!

Hiába, miután a bokrok mögé értek, amik felett csak a másik két katona pikáját lehetett látni, ahogy lesújtanak és a katonák könyörgése egyből elhalt. A RWBY csapat és Lance csak rémülten néztek a bokor irányába, ami mögött kivégezték a két katonát.

- Várjon! - Ruby megpróbálkozott valami mással. - Talán mi fel tudjuk vidítani magát... - A katonák egyből az útját állták.

- Hm, - A herceg megállt és elgondolkodott. - a lefejezések szórakoztatnak, de... folytasd.

- Úgy hallottuk, hogy szeret játszani. - Ruby remélte, hogy ezzel elnyerhetik a herceg kegyét, hiszen a kis uralkodó egy széles mosollyal fordult meg.

A Bíborpalotában hatalmas ünnepség volt, hiszen a herceg nagyon szerette a játékait, épp ezért, a legmagasabb torony összes ablakán harangok hada csengett, amivel bejelentették, hogy a hercegnek új kihívói akadtak.

A királyi trónterem egy hatalmas, kerek csarnok volt, aminek a padlója vörös és fehér márvány kőkockákból voltak kirakva, de középen egy hatalmas, ugyanolyan vörös és fehér csillag formájú csempéket raktak, aminek a közepén egy kerek lépcsősor vezetett, aminek a közepén egy hatalmas, fából faragott, első ránézésre sakk tábla foglalt helyet, az egyik végén a herceg trónja foglalt helyet, míg a másik oldalon egy kisebb szék volt.

- Szóval, - A herceg izgatottan ült a trónjába és előre izgult a játék miatt. - mit akartok tőlem cserébe, hogy játsszátok a játékomat? - Gyanakodva megigazította a koronáját és összekulcsolta a kezeit. - És még fontosabb, melyikőtökkel fogok játszani?

- Hát... - Ruby már jelentkezett is volna, de a herceg már ki is választotta az ellenfelét.

- Te leszel az! - Egyértelműen Lance-t választotta ki.

- Engem? - Lance nem lepődött meg.

- Nem tetszett a kirohanásod az udvarban, - Emlékeztette a herceg. - ha én nyerek, akkor lefejezlek. - Végig nézett a RWBY csapaton is. - Mindannyiótokat. - Lance nyelt egyet idegességében, hiszen most nem csak a saját, de a lányok élete is a kezében van, viszont a RWBY csapat összes tagja bátran bólintott, hogy állnak elébe.

- Legyen. - Lance beleegyezett és levette a sisakját és a tábla szélére rakta. - De ha én nyerek, akkor segítenie kell nekünk eljutni a Fához.

- A Fához? - A herceg csak fáradtan ismételte. - De az olyan... messze van.

- Mi az életünket tesszük kockára, - Tisztázta Lance. - maga legfeljebb egy napját.

- Hm, - A herceg újra gondolkodott, hiszen ez nem valami sok kérés. - ha nyersz, - Végül izgatottan felpattant és talán életében először, alázatosan meghajolt. - segítek nektek bármiben, amiben tudok.

- Köszönöm. - Lance megkönnyebbült.

- De légy oly kedves, - A herceg undorodva nézett Lance rózsacímeres sisakjára. - az ocsmány koronádat nem akarom a táblán látni.

- Ez egy sisak, - Lance letette az ülése mellé. - de ahogy akarja.

- Akármi is az, - A herceg büszkén mutatta a koronáját. - az enyém nagyobb és szebb! - A katonák csak tapsolni kezdtek körülötte.

- Kezdhetnénk a játékot? - Lance csak megforgatta a szemét.

- Máris rohansz a következő életed felé? - A herceg izgatottan leült.

- Először is, - Lance végignézett a táblán, ami hasonlított a sakkra, de háromféle színű mezők voltak rajta, fehér, világosbarna és vörösbarna, ezenkívül a bábuk összevissza voltak. Fura kis lények, sótartó formájú jelmezekben, de amíg a fehér színűek elnyűttek és rozogák voltak, még a fegyvereik is töröttek és ócskák, addig a vörösek sokkal jobb állapotban voltak, a páncéljuk tüskés volt és sokkal nagyobb, erősebb és jobb állapotban lévő fegyvereik voltak. - hogy kell játszani?

Ezen a laza kérdésen a herceg és még az alattvalói is hangosan kezdtek nevetni, hiszen ez a játék az Örökkévalóságban a legnépszerűbb és minden teremtény ismeri.

- Első szabály, - A herceg, miután képes volt rendesen lélegezni a nevetéstől, belekezdett a szabályok ismertetésébe, de a katonák azonnal abbahagyták a nevetést és kihúzták magukat. - egy játékos minden körben egy bábot mozgathat egy mezővel. Második szabály, aki több bábot tud a tábla másik oldalára juttatni, az nyer. Harmadik szabály, Hogy minél több területet foglalhass el a táblán, meg kell szabadulnod mindenkitől, aki birtokolja azt.

- Megszabadulni? - Lance számára egyértelmű volt, hogy olyan mint a sakk és a dáma játék összekeverve.

A herceg csak csettintett egyet, mire a táblán lévő, vörös figurák elővették a fegyvereiket és felsorakoztak az ő térfelén, miközben a fehér, elnyűtt és törött figurák fáradtan és sóhajtozva sorakoztak fel Lance térfelén. Egyértelmű, hogy a herceg mindig a vörös csapattal játszik és az ellenfelei kapják a fehér csapatot, akik már hozzászoktak a vereséghez és most is csak hatalmas fáradtságként élik meg, hogy újra veszteniük kell.

- Értem. - Lance érezte a bábuk fáradtságát és lehangoltságát, de valami más szúrt szemet neki. - A csapatom hiányos, legalább négy bábu hiányzik.

- Hm, - Ez a herceg figyelmét sem kerülte el. - milyen jó, hogy a barátaid is elkísértek.

- Mi van? - Lance kettőt pislogott, mire a herceg csak csettintett egyet és a herceg trónjából egy vörös, csillámló fénysugár jelent meg, ami körbetekeredett Ruby-n, amitől a lány összement, alig néhány centire, majd Weiss, Blake és Yang is erre a sorsra jutott - Hé, mit csinálsz?! - A RWBY csapat akkorára zsugorodott, mint egy-egy sakkbábu és a táblán, a hiányzó bábuk helyén találták magukat. - Lányok?!

- Most már mindannyian kicsik vagytok. - Kicsi, aki leesett Ruby válláról, Lance kapta el.

- Jól vagyunk! - Yang biztosította a fiút.

- Lance, a legfontosabb, hogy megnyerjük ezt a játékot! - Blake céltudatos maradt.

- Bízunk benned, Lance! - Ruby biztosította.

- Velük meg mi van? - A fehér bábuk kíváncsian meredtek a RWBY csapatra.

- Nem tudom, de elég hülyén néznek ki.

- Úgy fest, - Weiss elővette Myrtenaster-t. - ők lesznek a csapattársaink.

- Az életünk a tét. - Lance aggódott, hiszen, ha most veszít, azzal a lányok életét is veszélybe sodorja.

- Mivel nagylelkű uralkodó vagyok, - A herceg csak egy élvezetes mosollyal bámult a lovagra. - megengedem, hogy a fehér csapat lépjen először. Kezdés! - A katonák izgatottan forgatták a pikáikat, mire a trónteremre teljes sötétség borult és csak a táblát világították meg reflektorral.

- Hangulatos. - Lance gondolkodott, hogy melyik bábuval lépjen először. - Te, ott! - Az egyik elől lévő megviselt gyalogra nézett. - Támadj! - A vele szemben lévő vörös gyalogra mutatott.

A fehér gyalog csak fáradtan sóhajtott és annyi kedve volt végrehajtani ezt a parancsot, mint a hőseinknek az Örökkévalóságban ragadni. De engedelmeskedett és a két gyalog összecsapott egymással és amint a vörös hátra lökte a fehéret, az ránézett a hercegre, aki jelzett neki, hogy essen el. A gyalog engedelmeskedett és azonnal a földre vetette magát.

- Az első győzelem az enyém! - A herceg csak nevetett, miközben megjelent egy hordágy a leütött gyalog mellett, amire rágurult és már el is szállította a tábláról, közben egy jólesőt nyújtózott rajta.

- Dezertőr. - Lance látta az egészet, de most nem volt ideje bűnbakot keresni. - Ti hárman, előre!

Három gyalogot utasított, de a vörös gyalogok seperc alatt a padlóra küldték őket és Lance kezdett egy kicsit kétségbeesni. Nem akarta a RWBY csapatot küldeni, hiszen látta, milyen könnyen leszedték az első négy gyalogot, ezért máson gondolkodott. Kicsi nézni sem bírta, ahogy a herceg egyesével szedi le Lance gyalogait.

- Weiss, - Lance kénytelen volt a lányokat küldeni. - tudnál intézkedni?

- Legyen némi hited! - Weiss már emelte is Myrtenaster-t és megtámadta az egyik vörös gyalogot, amit három csapás után a padlóra is küldött. A lány csak meghajolt, miközben a lebegő hordágy már szállította is a kiesett gyalogot.

- Öhm... - A herceg nem győzött ámuldozni, hogyan volt képes ilyen könnyen leszerelni az egyik gyalogát. - kezdők szerencséje! Engem egyáltalán nem zavar. - Idegesen nevetgélni kezdett és valami rémes érzés kerítette hatalmába. - Amúgy, - Összekulcsolta a kezeit az álla alatt. - elárulnád, hogy miért is akartok eljutni a Fához?

- Haza akarunk menni. - Válaszolt Lance, miközben a következő lépésén gondolkodott. - Reméljük, hogy a Fa segíteni fog. - Meg is volt a következő lépés. - Yang, bizonyítsd be, hogy az előző nem szerencse volt.

- Intézem! - Yang csőre töltötte Ember Celica-t, a padlóra küldte a vele szemben lévő gyalogot és legalább egy tucatnyi alkalommal képen verte, amitől már biztos nem állt fel.

A RWBY csapat többi tagja és a fehér gyalogok csak éljeneztek, hiszen életükben először, végre látnak némi esélyt a győzelemre.

- Mik ezek a lények?!

- Nem tudom, de nagyon jók!

- És... - A herceg egyre idegesebb volt, a faragott ujjaival szinte belevésett a trónszéke karfájába. - honnan tudod ezt?

- Hát, - Lance csak vállat vont és mondta, amit tudott. - működött valakinek, akit ismerünk, szóval, talán nekünk is fog. Blake, - A faunus lány felé nézett. - te jössz.

Blake elővette Gumbo Shroud-ot és várta, amíg a vele szemben lévő vörös gyalog támadásba lendül, de a Semblance-ét használva létrehozott egy árnyékklónt, majd a gyalog mögött jelent meg. A levegőben ketté szedte a fegyverét és beakasztotta a gyalog lábába, rántott rajta egyet és a földre küldte, majd ráugrott és a fegyverével több csapást is bevitt neki és többet már nem állt fel.

- Ez az! - Yang hangosan éljenzett a barátnőjének, aki egy kicsit elpirulva fordult el.

- Valaki, akit ismertek? - A herceg már reszketett a haragtól.

- Ruby, a következő a tiéd. - Lance nem is figyelt a hercegre, csak a következő lányt küldte a frontra.

- Nem probléma! - Ruby már indult is volna a következő gyalog ellen, de eszébe jutott, hogy még mindig nincs meg Crescent Rose. - Vagy talán...

- Itt van az enyém! - Az egyik fehér gyalog odaadta a kardját a lánynak.

- Köszönöm.

Ruby a Semblance-ével egy halom rózsaszirommá válva suhant a következő vörös gyalog felé. Az ellenfele védekező állást vett fel, de Ruby rózsaszirom halma ketté vált, a gyalog mögött jelent meg és hátba támadta. A gyalog megpróbált ellentámadást intézni, de Ruby villámgyorsan kikerülte, bevitt még egy csapást és egy rúgással a padlóra küldte.

- Ez az, végre van esélyünk! - A fehér gyalogok nem győztek lelkendezni.

- És mi lesz velünk?! - A RWBY csapat sikerétől fellelkesülve, a fehér gyalogok harci kedve is visszatért. - Mi mit tegyünk?!

- Csapjátok szét őket! - Lance magabiztosan uszította a csapatát a hercegé ellen.

- Elég volt! - A herceg dühösen és döbbenten tapasztalta, hogy az állandó vesztes fehér gyalogok most milyen bátran és magabiztosan merészelnek ellene harcolni, ráadásul sikerrel. - Most én jövök! - Felugrott az asztalra és teljes tüdejéből üvöltötte a parancsát. - TÁMADÁS! Végezzetek az ellenfél csapatával!

Egy elképesztő csata alakult ki a fehér és a vörös csapat között, ami időtlen idők óta először volt kiegyenlített. A számok ugyan ki voltak egyenlítve, de a fehér gyalogok újonnan szerzett bátorsága meglepte a vöröseket, amitől hátra szorultak. Természetesen, a RWBY csapat is kivette a részét a csatából és folyamatosan leszedegették a vörös gyalogokat és segítették a fehéreket. Legalább hat másik vörös gyalog került a padlóra.

- Nem! - A herceg haragosan csapott a trón karfájába, majd kiugrott belőle és felrúgta a trónt. - Ennek nem így kéne történnie! - Sértődötten lelépdelt a lépcsőről, be a sötétbe. - Ez nem jó! Ez nem igazságos! - Egy reflektor fény világította meg és drámaian térdre rogyott. - Ti... - Már majdnem a sírás határán volt, amikor Lance-re meredt. - Ti... - Hirtelen eszébe jutott valami ismerős érzés. - Várj! - Gyanakodva nézett Lance-re és a lányokra. - Mit is mondtál, milyen faj vagytok?

- Hát... - Lance csak megvonta a vállát. - Blake egy faunus, Kicsi egy egér, a többiek, velem együtt... emberek.

Erre a laza kijelentésre, nem csak a herceg, de még a táblán lévő vörös és fehér gyalogok is egyszerre döbbentek meg.

- Emberek... - A herceg egy darabig sokkos állapotban figyelte őket, majd egy szempillantás alatt, az arca három helyen megrepedt, annyira elárasztotta a harag. - Emberek?! EMBEREK! - Dühösen felugrott. - Tudtam! Biztosan csaltatok! - Megvádolta az ellenfeleit és felugrott az asztalra.

- Hé...! - Lance feleslegesen próbálta kimagyarázni a helyzetet, de hiába.

- Mindannyian, - A herceg már egyáltalán nem törődött a játékkal, egyszerűen mindkét csapatnak, a fehérnek és a vörösnek is parancsolt. - elkapni őket! ELKAPNI ŐKET!

A fehér és a vörös csapat egyszerre támadott a RWBY csapat felé, de a lányok bátra vették az akadályt. Blake és Yang közös kombóval, Blake odaadta Gumbo Shroud másik felét Yang-nek, amivel meglendítette a barátnőjét, aki legalább fél tucat gyalogot ütött ki.

Weiss egyetlen, kecses vágással három gyalogot semlegesített, majd hat gyalog egyszerre próbálta leszúrni, de ő Myrtenaster hegyét a padlóba szúrta és úgy egyensúlyozott és kerülte ki a támadásokat. Végül egy rúnát idézve a kardja hegye végén, hátra lökte a gyalogokat, magát pedig a levegőbe küldte, de ott egy másik rúnát idézett, ahonnan elrugaszkodott és az egyik gyalogra vetette magát és kiütötte. Újabb rúnát idézett maga alá, amivel egy másik gyalog felé vetette magát, majd újra és újra megismételte, szépen szedegetve az ellenséget.

Egy csapat fehér gyalog üldözőbe vette, de ez egyáltalán nem zavarta, amikor az egyik földbeszúrt kardról elrugaszkodott.

Ruby sem volt tétlen, a játék elején kapott karddal több gyalogot is sikerült kiütnie, volt olyan is, hogy két gyalog egymásnak ütközött, amikor ő gyorsan, a Semblance-ével elrepült előlük.

Így ment tovább, a RWBY csapat könnyedén tartotta magát a vörös és fehér gyalogok ellen. Yang az egyik fehér gyalogra ragasztott néhány bombát, majd hozzá lökte egy csapat vörös gyaloghoz, amitől mindegyik a padlóra került.

Blake Gumbo Shroud-al levágta az egyik gyalog karját és hátra rúgta, majd fejbe rúgott egy másikat, de egy harmadik csapása elől a másik fejére ugrott és onnan elrugaszkodott, de egy újabb gyalog ököllel a falhoz vágta.

- Hé, ez nem tisztességes! - Lance dühösen az asztalra csapott

- Ez az én királyi születésnapom és azt csinálok, amit akarok! - A herceg hajthatatlan volt és visszahívta a korábban leütött gyalogokat.

- Igazán?! Akkor ehhez mit szólsz?! - Lance a két kezével magához vette majdnem az összes, a pályán lévő gyalogot és a herceghez vágta. A maradékkal a RWBY csapat már könnyen boldogult és kiütötték azt a maroknyi erősítést. - Sakk-matt.

A herceg dühösen üvöltve felborította az asztalt, amitől a rajta maradt bábuk és a RWBY csapat is a levegőbe repült.

- Lányok! - Lance gyorsan magához vette a sisakját és utánuk sietett, de Ruby a Semblance-ét használva, megfogta mindannyiukat és gyorsan a sisakba repült, ahol biztonságban voltak.

- Ha nem hátráltok meg, akkor lefejezlek titeket! - A herceg nem fogadta el a vereséget.

- Mi nyertünk, méghozzá tisztességesen! - Lance követelve lépdelt a herceg elé. - Vigyél el minket a Fához és változtasd vissza a barátaimat, - Elővette a kardját és a hercegre szegezte. - vagy én fejezlek le téged!

- Őrség! - A herceg csak dühösebb lett a fenyegetés hallatán. - A fejük...

- Felség! - A herceg mögül egy nyugodt, kifinomult hang intette megállásra. Egy pár, kéken világító szem és száj volt az, ami megszólította. - Biztosan nagyon feldúlt lett. - A következő pillanatban a szájhoz és szemekhez egy macska teste jelent meg, de nem átlagos macska volt, a teste nagy része lila volt, míg a mancsai világoskékek, de a háta lila és világoskék kockamintájú volt. Finoman nyalogatta az egyik mancsa fejét. - Képtelen teljesíteni azt az egy feladatot, amely e világban a vállára nehezedik. - Kedvesen mosolygott a hercegre. - Megértem. - Lelépdelt a felborított asztalról, le a lépcsőre és közelebb ment a herceghez. - Biztos vagyok benne, hogy nem akarja lefejezni őket. Fej nélkül eléggé törékenyek. Ha dühös lesz és összetöri őket, lehet, hogy soha többé nem jönnek vissza. - Hirtelen, egy pukkanás kíséretében, a macska feje eltűnt, de hamar újra megjelent.

- De... - A herceg a haragtól még mindig reszketett. - de ma van a születésnapom. - Lance-re mutatott. - És ők nem hagyták, hogy...

- Tudom, felség. - A macska csak nyugtatni próbálta a herceget. - Ez tényleg nem igazságos. - Odabújt a herceg lábához, aki egyre nyugodtabbnak tűnt. - Mindenáron meg kell nyernie a játékot. Biztos nagyon fáj a szíve. - A macska farkáról egy halom lila és kék kocka ment a herceg szívébe, amitől teljesen megnyugodott és elkezdett szipogni. - Hadd segítsek.

- Jól van. - A herceg végül beleegyezett, ahogy pityeregni kezdett, fehér gyöngyök hullottak a szeméből és a padlóra ült. - Nem fejezem le őket. - Letörölte a könnyeit és újra, dühösen ordibált. - DE NEM AKAROM TÖBBÉ LÁTNI ŐKET! - Akárcsak egy gyerek, a padlón bömbölt és nyavajgott.

A macska, amíg a herceg bőgött, gyorsan odament Lance-hez.

- Köszönöm a segítséged, - Lance hálás volt a macskának és letérdelt elé. - de a barátaim még mindig kicsit. - A sisakjában lévő, még mindig pár centi magas RWBY csapatot mutatta. - A herceg ígéretet tett, hogy...

- Az ígéretek olyanok, mint a madarak. - A macska felugrott Lance vállára. - Jó ízük van, de mindig elrepülnek. - Megfordult és a nagy, kék szemeivel Lance-ébe nézett. - Indulnod kéne, - A fiú fülébe suttogott. - mielőtt még meggondolná magát. - Leugrott a válláról és az egyik ajtó felé ment. - Gyere gyorsan! - Lance, mivel nem volt más lehetősége, követte a macskát.

- Végezni velük! - A herceg parancsba adta a katonáinak, akik egyből üldözni kezdték Lance-t.

A macska felrohant az egyik tekervényes csigalépcsőn, miközben Lance utána rohant és követte. Beugrottak egy ajtón, de különös, hiszen a falat kellett használni padlónak, amíg a padló és a tető a falak szerepét töltötte be, de Lance nem maradt le sokkal a macska mögött és követte egy másik ajtón keresztül, ami egy fekete-fehér kockás folyosóra nyílt és egy csavaros lejáraton kellett rohanniuk lefelé, a gravitáció minden törvényét meghazudtolva.

Lance kétségbeesetten rohant a macska után, kivédte az őket üldöző katonák fegyvereit és egy másik ajtóba ugrottak, ami a padlón volt, de a túloldalon már a tetőt kellett padlónak használni.

- Erre! - A macska hirtelen lelógott Lance arca előtt és a falon lévő ajtó felé mutatott, ami mögött megint ott volt a macska. - Ez a kijárat!

Lance nem hezitált és átmászott rajta, majd becsukták maguk mögött.

- Nem tudom, hogy mi a fene volt ez, - Lance, annak ellenére, hogy csendben kellett maradni, eléggé ingerült volt a korábban történtek miatt. - de kösz, hogy megmentettél minket.

- Még jó, hogy akkor ugrottam be a herceg partijára, amikor kellett. - A macska csak elindult a sötét folyosón, ami elég keskenynek és szűknek bizonyult. Ő volt az egyetlen fényforrás, így Lance követte, de a nagy termete és a páncélja eléggé megnehezítette a közlekedést, de nem maradhatott le a macskától. - Általában utálom az ünnepeket. - Kíváncsian a szűk járattal küszködő Lance felé fordult. - Hogy kerültetek egyáltalán a játékába?

- A Vörös királlyal akartunk beszélni. - Mivel Lance túlságosan el volt foglalva a járatban való közlekedéssel, Blake válaszolt. - De ő nem volt ott és most visszakerültünk oda, ahonnan indultunk.

- A király?! - A macska döbbenten és kíváncsian megállt és Lance elé ugrott. - Őt honnan ismeritek?! - Majd Lance sisakjába nézett, ahol a RWBY csapat és Kicsi is volt. - Hát, - Otthagyta a sisakot és Lance-t és folytatta az útját. - az idők változnak, tudjátok. Ahogy mi is, amikor eljön az időnk a változásra. - Megállt és visszafordult a csapat felé. - Ti nem?

A macska mögött egy vakító fény jelent meg, ami elnyelte Lance-t és a RWBY csapatot is.

A következő pillanatban Lance szeme előtt sárga föld terült el és ahogy felemelte a fejét, látta, hogy a Bíborerdőben vannak, egy ösvényen.

- Hallottátok?! - Yang elkezdte összekapcsolni a dolgokat. - Volt egy Vörös király.

- Igen, - Blake inkább aggódott valami miatt. - de azóta valami megváltozott.

- Nagyszerű! - Weiss-t egyre jobban bosszantotta ez a mesevilág dolog. - Szóval, nem abban a hülye mesében vagyunk, hanem annak a hülye folytatásában! - Kicsi újra elaludt és fálig ráfeküdt Weiss-ra.

- Mindenekelőtt, - A macska tisztázni akart valamit és elkezdett körözni Lance körül. - mik vagytok ti? Miről akartatok beszélni a királlyal? És mi... - A hátára feküdt és a mancsával bökdösni kezdte Lance csizmáját. - a kedvenc desszertetek?

- Mi olyan nagy szám ebben? - Lance csak kitárta a kezeit, miközben felállt. - Emberek vagyunk.

- Meg kell mondjam... - A macska csak csóvált a farkát. - közel sem vagytok olyan érdekesek, mint azok, akikkel eddig találkoztam. - Végül felállt. - Mi lenne, ha... - Meglátott egy sárga pillangót, ahogy leszállt egy fűszálra. - Maradjatok! - Elugrott a pillangó felé, de ahogy ugrott, a teste, mintha gumiból lett volna és annyira megnyúlt, hogy az alsó testének követnie kellett.

- Mi van ezzel a macskával? - Weiss roppant idegesítőnek tartotta a macskát. - Van itt bárki, aki normális?

- Ez nem egy átlagos macska! - Blake felismerte a macskát. - Amikor Alyx itt járt, találkozott a Kíváncsi Macskával, aki nagyon szeretett kérdezősködni!

- És a Kíváncsi Macska segített Alyx-nak megtalálni a Fát! - Yang is megértette.

- Akkor szükségünk lesz a segítségére! - Ruby is csatlakozott.

- Várjatok, - Weiss volt az egyetlen, akinek nem tetszett az ötlet. - szóval a Macska a jegyünk, hogy kijussunk innek?

- Lance, ne hagyd, hogy megszökjön! - Yang kiabálta.

- Máris! - Lance egyből a Macska után szaladt, aki, miután elkapta a pillangót, egy bogarat kezdett üldözni. - Gyere vissza, de hülye Macska!

- Macska?! - Kicsit felébredt és megriadt a Macska gondolatától. - Milyen macska?! Tudtam, hogy ez fog történni!

Lance a Macska nyomában volt, az egyetlen teremtény, aki segíthet megtalálni a kijáratot.

Miután a RWBY csapat és Lance kellően meggyengítette a Jabberwalker-t, kénytelen volt elmenekülni a Dzsungel birtokról a Viharos Szikla birtokra, ahol új erőre kaphat. Nevéhez híven, egy vihar tombolt, de nem törődött ezzel, még azzal sem, hogy a hegyes fű, ami borotvaéles volt, felsértette a bőrét, csak futott tovább.

- Felvenni... - Megállt egy útkereszteződésben és új célpontokat keresett. - Javítani...

Hirtelen, az égből egy rózsaszín valami csapódott, nem mesze a közelben lévő domb mögött, ami elriasztotta a madarakat.

Neo volt az, aki ugyanúgy lezuhant az Örökkévalóságba, de egy másik helyen, a RWBY csapat és Lance.

Neo égett a haragtól és az érzelmeit kifejezve, Cinder alakját vette fel, aki miatt ide került. Ezután Genna alakját öltötte magára, aki elrabolta Roman-t, végül Salem alakját, aki egy kristálybörtönbe zárta Roman-t.

- Megtaláni... - Hallotta maga mögül a Jabberwalker-t és újra a saját alakját vette fel és felkészült az összecsapásra, de valami furcsa dolog történt.

Ahogy használni akarta a Semblance-ét, hogy létrehozzon magáról egy klónt, hogy harcoljon, a földből előjött a klón, de sokkal élethűbb és erősebb volt, mint azok, amiket eddig létrehozott. Majd a másik oldalán is megjelent egy klónja, anélkül, hogy különösen megerőltette volna magát. Rövidesen, egy kisebb seregnyi Neo jelent meg, amiket ő irányított.

- Állj... - A Jabberwalker megrémült a túlerő láttán és inkább hátrálni kezdett. - Vége... - Neo elfordította a fejét jobbra, majd balra és a klónjai utánozták. Csettintett egyet és a Neo klónok megtámadták a Jabberwalker-t, aki kétségbeesetten próbált menekülni. - Megállni... - Hiába, a Neo klónok egyre csak közeledtek feléjük, mindegyikük kezében volt egy Hush, aminek bekapcsolták a hegyét. - Ne... - Nem volt kegyelem, a klónjai nehézség nélkül végeztek a Jabberwalker-el.

Neo tudta, ha egyszer kijut innen, legyen ez a hely akármi, ezzel az erővel biztos végezni fog Cinder-el, Genna-val és megmenti Roman-t, legyen akárhol.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.