Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
- Hé, cicus! - Lance kétségbeesetten kereste a Kíváncsi macskát a vörös füves mezőkön, remélve, hogy elvezetheti a Fához. - Cica! Gyere vissza! - Sajnos, sehol sem találta a Macskát és kezdett egy kicsit kétségbeesni. - Gyere, cica, cica, cica!
- Egy macska alsó fele! - Kicsit kinézett Lance sisakjából, amit az övén hordott.
- Na, végre! - Lance megragadta a Macska farkát és felemelte, de amikor meglátta, hogy az alsótesthez nem tartozott felső test, megrémült és elakadt a szava.
- Megtennéd, hogy leteszed?! - A Macska felső teste Lance mögött bukkant elő a fűben és Kicsi visszabújt a sisakba.
Lance letette a Macska alsó felét és a felső teste két lábon úgy sétált felé, mintha ez olyan természetes lenne és a két fél összekapcsolódott.
- Na, ilyet se látni mindennap. - Lance csak értetlenül rázta a fejét, de a Macska ügyet sem vetett rá. - Kíváncsi Macska? - A Macska a neve hallatán Lance-re figyelt. - Hogyan szólítsalak, Kíváncsinak vagy Macskának?
- Oh, engem nem szólítanak és nem használok neveket. - A Macska csak megrázta a fejét. - Az a napokhoz tartozik, amik évekké válnak. De ha azt kérdezed, hogy mi vagyok, akkor valóban egy Macska vagyok. A legkíváncsibb.
- Értem... - Lance nem értette, ezért rögtön a lényegre tért. - Nézd, a barátaimat vissza kell változtatnunk normális méretűvé, meg kell találnunk a többi barátunkat és el kell jutnunk a Fához. Egészen eddig semmire sem jutottunk.
- Úgy érzem, mintha egyre csak távolodnánk a céltól. - Weiss előjött Lance sisakjából.
- Igen, de ehhez sokat tett, hogy 15 centi magasak lettünk. - Yang emlékeztetett mindenkit a nemrégiben történt méret változásukra.
- Talán mindkettő. - Weiss csak ennyit tett hozzá.
- Mindegy is, - Ruby előjött Lance sisakjából. - Jaune és Neo még mindig nincs meg, talán ők is a Fához indultak.
- A Fa! - A Macska csak leült és kíváncsian figyelte a jövevényeket. - Fa, Fa, Fa, Fa... - Játékosan ismételgette és gondolkodott, majd eszébe jutott valami. - Hát persze... Ez teljességgel lehetetlen. - Elkezdte csóválni a farkát, majd körbe-körbe járkált, hogy elkapja. - Nem kell elmennetek a Fához, ugyanis, a Fa magától jön el hozzátok, hacsak nem én vagytok. - Megállt és a farkával rájuk mutatott. - Értitek?
- K*rvára nem. - Yang csak megrázta a fejét.
- Hát, - A Macska csak oldalra billentette a fejét és összehúzta a szemeit. - ez a ti problémátok. - Sóhajtott egyet. - Félek, a jövő eléggé bizonytalan.
- Most akkor, - Lance tisztázni akart valamit. - el tudsz oda vezetni vagy sem? Ha egyszer már jártál ott, akkor talán el tudnál minket vinni.
- Akkor miért is akarnék visszatérni? - A Macska undorodva és aggódva ellenkezett. - Igen, - Újra felcsillant a szeme. - örülök, hogy megértjük egymást. Nincs értelme találkozni olyasvalakivel, akiről tudod, hogy ártani fog. - Komiszul elmosolyodott és a sisakban lévő lányokra nézett. - Hirtelen, egy sárga pillangó repült el mellette és egyből vadász üzemmódba kapcsolva, üldözni kezdte.
- Kérlek, - Blake nem adta fel. - segítettél Alyx-nak, amikor...
- Alyx?! - A lány neve hallatán a macska felhagyott a vadászattal és döbbenten felkapta a fejét. - Alyx? - Lassan gondolkodni kezdett. - Alyx? - A levegőbe emelkedett és Lance arca előtt lebegett. - Honnan ismeritek őt? - Izgatottan pördült egyet. - A barátai vagytok? Vagy az esküdt ellenségetek? - Hátra dőlt és megpróbálta kitalálni. - Várjatok, ne mondjátok el! - Visszafordult és megragadta Lance arcát a két mancsával. - Oké, mondjátok el!
- Személyesen nem ismerjük, de... - Lance megpróbálta elmagyarázni, hogy Alyx könyvét gyerekként mindenki olvasta.
- Írt egy könyvet, - Weiss csatlakozott. - a kalandjairól az Örökkévalóságban.
- Egy könyvet?! - A Macska ezúttal Weiss-ra nézett és izgatottan többet akart tudni. - Kedvelitek?!
- Majdnem minden gyerek kedvenc mesekönyve, onnan... - Blake magyarázta. - ahonnan jöttünk.
- Igen! - Ez felkeltette a Macska kíváncsiságát. - Kérlek, erről muszáj többet tudnom! Miket írt?! Engem hogyan ábrázolt?! És... - Hirtelen elhallgatott és szimatolni kezdett. - egér szagot érzek?
- Öhm... - Blake egyből Kicsi elé állt és Yang-el megpróbálták elrejteni és inkább témát váltott. - Mint egy macska a másiknak, adnál nekünk egy percet?
- Oh, - A Macska csalódottan lehajtotta a fejét. - ha ezt akarod. - A lelkesedése hamar visszatért. - Oké, de kérlek, siessetek. - Leszállt Lance vállára és nyújtózott egyet. - Nagyon, nagyon sok kérdésem van. - Leugrott a földre és újra üldözni kezdte a pillangót.
- Biztos, hogy ő nem az Folyamatosan Idegesítő Macska? - Weiss-t roppant mód idegesítette a Macska.
- Szép volt! - Yang egyetértett. - Totál beégetted!
- Köszönöm.
- Most akkor ő az egyetlen reményünk? - Lance valami baljós dolgot érzett a Macskával kapcsolatban.
- Ugyan, - Blake volt az egyetlen, aki a Macska mellett volt. - a Kíváncsi Macskát szövetségesként jellemezték, aki információra éhes. Csak azért, mert nem akar vissza menni a Fához, az nem jelenti, hogy mi nem tudjuk odacsalogatni.
- Igazad van! - Ruby szeme is felcsillant. - Csak valahogy le kellene kötni a figyelmét! Ez nem lehet olyan nehéz. Egy csomó mindent tudunk, amivel...
- El is tűnt. - Yang észrevette, hogy a Macskának hűlt helye volt.
- Mi van?! - Lance sem vette észre, hogy a Macska pillangó vadászat közben teljesen eltűnt. - Macska! Hol vagy?! - Hirtelen egy halom színes pillangó szállt fel a magas fűből és Lance egyből oda futott, remélve, hogy megtalálja a Macskát. - Mi lesz a kérdéseiddel, amiket fel akartál tenni?! Szívesen válaszolunk!
- Érzem, hogy egy "de" is közeledik. - A Macska még egyszer ketté vált és a felső teste előjött a fűből. Hirtelen az alsó teste is előjött és csatlakozott a felsőtesthez, majd leült.
- Hát... - Lance tudta, hogy a Macska egyértelműen rájött, hogy csak elcsalni akarják. - igen, de... ha azt mondod, hogy az sok idő, akkor lesz elég idő, hogy válaszoljunk az összes kérdésedre.
- Hm... - A Macska elgondolkodott, tudta, hogy a csapat minden áron el akar jutni a Fához.
- Esetleg... - Lance arra gondolt, hogy megmutatja neki a Scroll-ját, de eszébe jutott, hogy a zuhanáskor eláztatta a tengervíz és tönkrement. - Ilyen fegyvert láttál már? - A pisztolyát vette elő.
- Ez valami... varázs eszköz? - A Macska kíváncsian szemlélte a fegyvert.
- Lőfegyver. - Lance elsütötte és meglőtte az egyik fát. - Jól sejtem, hogy ilyen nincs az Örökkévalóságban?
- Érdekes. - A Macskának ez felkeltette a figyelmét.
- És ez még semmi a mi fegyvereinkhez képest! - Csatlakozott Ruby. - Ha visszanyerjük az eredeti méretünket, akkor szívesen tartunk bemutatót.
- Horogra akadt. - Súgta Yang és látta, hogy a Macska teljesen odavan a fegyvereikért.
A terv bevált, ugyanis a RWBY csapat és Lance rávették a Macskát, hogy segítsen visszanyerni az eredeti méretüket és elvezesse őket a Fához, remélve, hogy megtalálják Jaune-t és Neo-t is útközben.
Az egyetlen bökkenő, hogy a Macskán szó szerint millió kérdése volt és megállás nélkül csak kérdezgetett és kérdezgetett Remnant-ről, a történelemről és a kalandjaikról. A nap már lenyugvóban volt, de a Macska kíváncsisága és lelkesedéséről ez nem volt elmondható.
- Akkor, az öregember és a kisfiú most egy testben élnek? - A Macska ezúttal Ozpin és Oscar helyzetéről kérdezgetett, miközben Lance körül lebegett és a lányokkal beszélgetett. - Ennek biztos van néhány kellemetlen következménye. Ki gondolta volna, hogy ez a legbiztosabb módja az újjászületésnek? Ugyanaz, aki egy várost az egekbe emelt? Oh, ha már Atlas-ról beszélünk, van rá esély, hogy az a lány, Ciel, a Vytal fesztiválról még valamilyen formában visszatér? És mi a helyzet a Fejvadásznővel, aki elrabolta a barátotokat? Velük meg fogtok ütközni? Annyi szereplő van a történeteitekben, hogy alig tudom követni. Várjunk csak, - A Macskának eszébe jutott, hogy egy kicsit elkalandozott a figyelme. - mi is volt az eredeti kérdésem?
- Blake... - Yang ásítva megrázta a barátnőjét. - most te jössz.
- Remnant eredetéről kérdeztél. - Válaszolt Blake, de már ő is laposakat pislogott.
- Így van! - A Macska hálásan és energikusan fordult a sisakhoz, amiben a RWBY csapat utazott. - Az a két fivér! - Izgatottan lebegett a levegőben. - Nem érdemes velük beszélni az isten-komplexusról! Összességében szórakoztató befejezés. Jól éreztem, hogy akadt némi kétségbeesés néhány szereplő hangjában? - Weiss-hoz fordult. - Például benned, Fehér Vadásznő.
- Ismétlem, - Weiss-t is ugyanúgy idegesítette a Macska, mint mindenki mást. - a nevem Weiss. Csak Weiss.
- Elnézést kérek. - A Macska csak kacagott és látni lehetett rajta, hogy milyen jól érzi magát. - Meglepő, de sokkal többet tudtok Remnant alapításáról, mint Alyx. - Érezni lehetett némi megvetést a hangjában, amikor a lányról beszélt. - Az a lány nem látott tovább az orránál.
- Ezt hogy érted? - Ruby-nak felkeltette a kíváncsiságát.
- Oh, tudod, - A Macska tovább lebegett és beszélt. - csak nevetségesen aggódott a jelentéktelen dolgok miatt.
- Igen, - Blake egy kicsit máshogy emlékezett a könyvre. - de a végén megtanulta a leckét, ugye?
- Én nem pont így mondanám. - Ismét, a Macska megint csak megvetéssel beszélt Alyx-ról. - Nézzétek! - Hirtelen, felcsillant a szeme, amikor meglátta az előttük lévő hidat, ami kivezetett a Bíbor erdőből és egy halvány fénnyel világító gomba erdőbe vezetett. - A Kert Holdjának a széle.
Felnéztek a csillagos égre, miközben fújt a szél és egy halom, szivárványszínű levél szállt feléjük. Az egyik lekötötte a Macskát annyira, hogy pár másodpercre abbahagyja a beszédet és inkább a levéllel játszott.
- Ez az egész világ olyan, mint egy összevissza kirakott puzzle. - Yang, habár gyönyörűnek tartotta a jelenséget, egyáltalán nem látta semmi értelmét. - Mi értelme van ennek az egésznek?
- Minden birtokot kifejezetten a lakói és az ő szerepeik számára tervezték. - Válaszolt a Macska. - Remant-on nem ugyanez van?
- Nem, - Rázta a fejét Lance. - a lakosoknak alkalmazkodniuk kellett a világhoz és nem a világ alkalmazkodott hozzájuk.
- Milyen furcsa és kegyetlen. - A Macska számára hihetetlen volt ez a felállás.
- De megerősítette őket. - Tette hozzá Yang.
- Most én szeretnék kérdezni! - Csattant fel Weiss. - Mennyi idő, mire vissza növünk a normális méretünkre? - Elég kellemetlennek tartotta, hogy egész nap Lance sisakjában kellett utaznia a többiekkel és egy macskával kellett beszélniük.
- Nem sokára. - A Macska biztosította. - A Kert a másik oldalon van és itt megtalálható az összes hozzávaló, amire szükségünk van egy ízletes Növesztő Parfé készítéséhez. Csak ne beszéljetek senkivel se nélkülem. - Baljósan folytatta. - Ha figyelmetlenek vagytok...
- Akár a fejünket is levághatják. - Fejezte be Blake.
- Értem, mivel így találkoztunk! - Emlékezett a Macska, mire átértek a hídon. - Ti Remnant-iak elég nagy bajkeverők vagytok.
- Biztosítalak, hogy nem leszünk ilyen problémásak, amint visszanyerjük az eredeti méretünket. - Weiss már égett a vágytól, hogy újra megnőjön.
- Jaj, nem értem, mi olyan nagy baj ezzel. - Legyintett a Macska. - Rengeteg barátom szintén 15 centi magas. Ha a helyedben lennék, inkább jobban aggódnék... - Hirtelen elgondolkodott. - Ki is az az ijesztő boszorkány, akit említettetek? Salim... Salem... Hány ereklye is kell még, hogy újra elpusztítsa a világot? - Lance és a RWBY csapatba tüskeként szúródott bele a kétség a Macska kérdésétől. - Hogy fogjátok megállítani, most, hogy Atlas megsemmisült? - Lance megállt és nem tudta, mit mondhatna. - És te, - Visszafordult Lance-hez. - biztos nagy csalódásként ért, hogy az összes csapattársad odaveszett és csak te maradtál. - Csak kuncogott. - Biztos nagy csalódás a számodra, hiszen... nem mondanám, hogy még mindig csapatkapitánynak hívhatunk a csapatod nélkül.
A Macska emlékeztette Lance-t, hogy a csapata, a LLMM csapat már végleg odaveszett és semmit sem tehet, hogy visszahozza őket.
- Hé, - Ruby észrevette a fiú bánatát. - Lance?
- Talán jobb lenne, ha most nem gondolnánk a veszteségeinkre. - Blake próbálta elterelni a figyelmét. - Elég sok problémánk van. és...
- A Macska! - Yang felkiáltott és a Macska már megint eltűnt.
- Ne már! - Lance idegesen nézett körbe a hatalmas gomba erdőn, amiknek a törzsére még több világító gomba nőtt, de sehol sem találta a Macskát. - Na, most hol lehet?!
- Meglátott egy bogarat! - Kicsi, miután a Macska eltűnt, végre előbújt a sisak aljából.
- És miért nem szóltál?! - Yang dühösen leszidta.
- Egy nagyon érdekes bogár volt. - Kicsi próbált mentegetőzni, de hiába és visszabújt a sisakba.
- Az összes karakter közül, miért pont a Macskát kaptuk?! - Weiss már a falra mászott, hogy a Macska folyamatosan vagy eltűnik vagy megállás nélkül csak beszél. - Miért nem lehetett volna az Élénk Ács vagy a Rozsdás Lovag?! Az egyik aranyos, a másik jóképű és egyikük koncentrációs képessége sem volt egyenlő egy aranyhaléval!
- Tudod, - Kicsi próbált pozitív maradni és az út menti tavat nézte. - egy ilyen tóban lehet találni egy aranyhalat.
- Hé! - Yang hirtelen a távolban hümmögést hallott. - Halljátok ezt?
A hümmögő hang egyre hangosabb volt és a gombaerdő mélyéről jött. Lance elindult és egy kisebb, világító gomba kerthez értek, ami mögött egy nagy, kék gomba állt.
- Szerintetek, ez a Kert? - Lance kíváncsian körbenézett.
- Hát, úgy néz ki, mint egy kert. - Blake biztos volt benne. - De honnan jön ez a hümmögés?
Lance megállt egy nagy kupac lehullott szivárvány levél előtt, ami zörögni kezdett és amint mindannyian a kupacra néztek, egyértelmű volt, hogy a hümmögés onnan jött. A levélkupac megrázkódott és három, kéken világító szem fénye csillant ki belőle.
- Mik vagytok ti? - Egy rekedtes hang jött ki a levélkupacból.
- Oké, - Lance csak megrázta a fejét. - ez a kérdés már tényleg nem vicces.
- Milyen kérdés? - A levélkupacból egy óriás, bogárszerű lény emelkedett ki, négy karral és csökevényes, rosszul nőtt szárnyakkal. A lény egyik jobb felső kezében egy zsák volt, mig a bal felső kezében egy fából faragott gereblye.
- Mi vagy te?! - Yang undorodva kérdezte, miközben Lance védekezőn felemelte a pajzsát.
- Ja, ez a kérdés. - A lény kijött a levélkupac mögül és a csapat látta a nagy, hernyószerű alsótestét, amin csúszkálva közlekedett. - Nem nyilvánvaló? - Kitárta az alsó két karját. - Herbalista vagyok. A Herbalista. Legalábbis... - Megfordult és elgondolkodott, hogyan fogalmazza meg. - amíg már nem lettem. - Amint befejezte elkezdte összegereblyézni a sok levelet.
- F*sza, - Yang csak megforgatta a szemeit. - ezzel aztán megválaszoltad minden kérdésünket.
- Nézze, - Lance remélte, hogy ez a furcsa teremtmény segíthet nekik. - elnézést a zavarásért, de a barátaimnak segítségre van szüksége. - Megközelítette a gereblyéző lényt. - El kell jutnunk a Fához és...
- Segítsek eljutni a Fához? - A Herbalista befejezte és lehunyta a szemeit. - Áh, igen. Manapság mindenkinek segítségre van szüksége. - Fáradtan sóhajtott. - Mindenkinek. - Megfordult és a nagy, kék gomba felé kezdett csúszkálni, mire Lance követte.
Amint a gomba törzse elé ért, az egyszerűen szétvált, mint egy ajtó és meglepő módon egy berendezett lakás volt benne és a lény tovább ment.
- Jössz vagy sem? - A Herbalista visszajött, hiszen Lance nem győzött csak ámuldozni azon, amit látott.
- Tudna csinálni nekünk egy Növesztő Parfét? - Érdeklődött Lance, de a Herbalista nem válaszolt, csak fáradtan sóhajtott, majd megfordult és a műhelyébe ment.
Lance belépett az ajtón, mire a gomba törzse, akár egy cipzár összezáródott mögötte és a műhelyben találta magát. A hely sötét volt, de néhány világító tárgy adott némi fényt és látni lehetett a polcokat, amik tele voltak könyvekkel, főzetekkel, mérő eszközökkel, üvegcsékkel, lombikokkal és mi egymással.
- Meg kell mondjam, - A Herbalista egy tálban mindenféle összetevőt kevert, miközben a csapathoz beszélt. - elég határozatlanok vagytok. Mit is mondtatok, hogy mik vagytok?
- Vadászok vagyunk. - Válaszolt Ruby.
- És pontosan mit is csinál Vadász? - A Herbalista csak kíváncsian megfordult.
- Szörnyekkel harcol... - Válaszolt Ruby, kissé határozatlanul. - azt hiszem. - Csak megrázta a fejét és a lényegre tért. - Elnézést, de nem értem, mit számít ez?
- Én meg azt nem értem, hogy te nem érted! - A Herbalista csak idegesen eljött a pulttól, ahol dolgozott és egy másik pulthoz ment, ahonnan elvett egy mérőeszközt. - Én a Herbalista vagyok! Gyógyszereket és főzeteket készítek másoknak, hogy segítsem őket az utazásuk során! - Egy befőttes üvegből kivett egy maroknyi levelet. - Ez vagyok én! - A mérőeszköz egyik felére rátett némi súlyt, míg a másik felére rátette a leveleket, hogy pontosan lemérje a megfelelő mennyiséget. - Szóval, tudjátok ti, hogy mik a Vadászok vagy csak találgattok?!
- A Vadászok hősök! - Szólalt fel Blake. - Megvédjük azokat, akik nem tudják megvédeni magukat!
- Köszönöm! - A Herbalista megkönnyebbült, hogy végre, megtudta, amit akart. - Most pedig... - Egy vékony papírt tett a pultra, amibe belerakta a leveleket és összehajtotta. - jó Vadászoknak tartjátok magatokat? - Erre a kérdésre Lance szótlanul maradt.
- Nézd, tudsz segíteni nekünk vagy sem?! - Yang kezdett türelmetlen lenni.
- Épp azt próbálom! - Vágott vissza a Herbalista. - De nagyon megnehezítitek a dolgot, holott nagyon nem kéne! - Fogta a papírcsomagot és a műhely másik részéhez csúszott. - Mindannyiunknak megvannak a szerepei! - Megállt a műhely közepén lévő asztalnál és letette rá a csomagot. - De ahhoz, hogy azzá válhass, akivé válnod kellene, jobban meg kell értened, hogy ki vagy most!
- Mi van? - Lance csak megrázta a fejét.
- Oké... - Weiss inkább próbált kifogást keresni, hogy elmehessenek. - Hogyan nyissuk ki azt a gomba... ajtót?
- Így lett király helyett hercegünk. - A Herbalista csak lefáradtan sóhajtott, mintha egy csapat idiótával beszélne. - Kövessetek. - Megfordult és a gyöngyökkel kirakott zsinórokkal takart ajtón ment át. - A munkám sosem ér véget.
Lance követte a másik helységbe, ahol még több könyvespolc volt, de a terem közepén égett egy kis tábortűz, ami körül ülő párnák és takarók voltak lerakva és a Herbalista egy vízipipát tartott a szájához és egy nagyot szívott belőle.
- Kérlek... - A lény invitálta a vendégeit. - foglaljatok helyet.
- Öhm... - Blake és a többiek is egyre hátborzongatóbbnak találták ezt a helyzetet. - igazából... szerintem most már mennünk kellene. Ugye, Lance? - Remélte, hogy a fiú megfordul és kiviszi őket, de a lovag nem mozdult.
- Ez nem fog sokáig tartani. - Biztosította őket a Herbalista, de Lance, kicsit késve, de megfordult, viszont, amikor megpróbálta kimenni az ajtón, az ugyanúgy, mint a bejárati ajtó, cipzárként összezáródott. - Csak válaszoljatok a kérdésekre. - Újra szívott egyet a vízipipából és egy halom levelet tartott a másik kezében. - Mi... vagy... te? - A leveleket beledobta a tűzbe, amitől az szivárvány színűre váltott és az egész helységet beborította a színes füst.
Lance fuldokolni kezdett, akárcsak a lányok is és hamar a földre esett, a sisakja leesett az övéről és a lányok kiestek belőle. Lance kétségbeesetten próbálta felvenni a sisakját, amiben beépített gázmaszk volt, de hiába.
- Biztos, hogy tudod? - A Herbalista hangja hallatszódott a füstfüggöny mögül. - Biztosnak kell lenned abban, hogy mi is vagy és, hogy mivé fogsz válni!
Ruby különösnek találta ezt a helyzetet, hiszen ott állt a nagy füstben és a saját, fiatal és lelkesebb önmagával beszélt.
- Mondd csak, - A fiatal Ruby lelkesen nézett az idősebb önmagára. - Vadásznő lettél? Olyan, mint amilyenekről a könyvekben olvastál?
- Nem. - Az idősebb Ruby csak megrázta a fejét. - Azok a Vadásznők nem igaziak. Csak kitalált mesék, amivel a felnőttek hitegettek minket.
- De azért mindig megmentik a világot, ugye? - A fiatal Ruby továbbra is próbált ragaszkodni a gyerekkori fantáziájához. - És mindig tudják, hogy mit kell tenni.
- Nem. Senki sem tudja, hogy mi a helyes és aki ezt állítja, az egy hazug. - Ruby már nem volt az a naiv kislány, aki a gyerekmesékben hitt és arra törekszik, hogy tökéletes legyen.
- De a végén akkor is ők nyernek. - A fiatal Ruby még mindig egy fantázia világban élt.
- Nem. Előfordul, hogy a Vadásznők is tévednek és vereséget szenvednek. - Az idősebb Ruby már megízlelte az igazi háborút, ahol nem a morális jóság számít, hanem az, hogy ki mennyire erős, okos és kap támogatást a barátaitól. - Vagy azért, mert rossz döntést hoztak, vagy azért mert elárulták őket vagy azért, mert az ellenfelük okosabb volt. Az élet nem egy tündérmese.
- Így igaz, ezért kell neked jobbá tenni a világot! - A fiatal Ruby még hitt ebben. - Minden rajtad áll! A nővérednek és a barátaidnak szüksége van rád! Az egész világnak szüksége van rád, hogy örökkön örökké harcolj egy legyőzhetetlen szörnyeteg ellen, aki elvette tőled az anyádat!
- Ez a harc nem fog örökké tartani! - Ruby bátran kijelentette. - Olyan nem létezik, hogy legyőzhetetlen! Megtaláljuk a módját, hogy legyőzzük Salem-et, nem számít mivel kell szembeszállnunk!
- Hm, anya is ezt hitte. - Emlékezett a fiatal Ruby. - Ó volt a legjobb, de még ő is elbukott. Ez nem tűnik igazságosnak. Ez az egész helyzet nem tűnik igazságosnak.
- Anya... - Az idősebb Ruby kénytelen volt elismerni. - elkövette a legnagyobb hibát, amit egy Vadásznő tehetett. Egyedül harcolt. Én nem fogok a barátaim nélkül harcolni! Lehet, hogy sokat fogunk veszíteni az eljövendő háborúban, de nem hátrálunk meg! Nem adjuk meg magunkat Salem-nek és biztos nem hagyjuk, hogy ránk ijesszen! Ez az én ígéretem! Ruby Rose vagyok és egy Vadásznő vagyok!
- Ruby... - Köhögött Lance. - Lányok?! - Hirtelen kiköhögött egy halom színes füstöt, ami megállt előtte és egy emberi alakot vett fel.
Hihetetlen, de Lance előtt ott állt a fiatal önmaga, a valamivel alacsonyabb, csillogó, vörös és arany páncélos önmaga. A sisakja hasonló, T formájú kilátóval rendelkezett, de nem volt rajta beépített gázmaszk és a rózsa címer sem volt ott a tetején. Végig nézett magán, a sokkal jobban megviselt, kopott, karcolt és horpadt páncélján, aminek a jobb vállvértje hiányzik. Úgy érezte, mintha legalább száz évet öregedett volna Beacon óta és kétszer annyi csatát vívott volna meg.
- Mi a... - Lance-nek fogalma sem volt, mit reagáljon a fiatal énje láttán.
- Nem kell tovább menned, ugye tudod? - A fiatal, izgatott énje csak legyintett egyet. - Minek fárasztod és áldozod fel magad egy reménytelen küldetésért.
- Esküt tettem, - Lance emlékezett. - hogy az életemmel vagy halálommal, de megvédem és támogatni fogom Ruby-t!
- Az a sok eskü... - A fiatal Lance csak megvonta a vállát. - mi értelme volt? Olyan sokat segítettünk Ruby-nak? Nem gondolod, hogy nélküled is elboldogultak volna?
- Biztos vagyok benne, hogy értékelik a próbálkozásunkat... - Az idősebb Lance remélte, hogy a barátai nem haragszanak rá, amiért nem tudott többet tenni a győzelemért.
- Biztos vagyok benne, hogy nagyra értékelik, hiszen... - A fiatal Lance mosolygott a sisakja alatt. - Nem tudtad megvédeni Mike-ot, Penny-t és miattad zsugorodott össze a RWBY csapat. Igen, biztosan ódákat zengnek majd a nagy sikereidről.
- B*szd meg, - Az idősebb Lance ökölbe szorította a kezeit. - mindent megtettem, amit tudtam!
- És nagyon sokra mentél vele. - A fiatal Lance csak tapsolt egyet. - Talán apára kellett volna hallgatnunk és hagyni kellett volna ezt az egész Vadász dolgot.
- Apa... ő... - Lance jól emlékezett, hogy az apja óva intette Ozpin-tól és előre figyelmeztette, hogy Beacon-ben valami rossz dolog készülődik.
- És mi a helyzet Mandy-vel? Egy szobában aludtál azzal a lánnyal, aki a csapatod haláláért felelős. Egyszerűen nem ismerted fel benne a sötétséget és vakon bíztál benne.
- Igen, hittem benne... és elárult. - Lance szívében egy újabb seb szakadt fel. Emlékezett, mennyire fájt, amikor megtudta, hogy Mandy elárulta őket.
- És mi a helyzet Ruby-val? - Egy újabb kényes kérdést tett fel neki a fiatalabb énje.
- Mi van Ruby-val? - Az idősebb Lance kissé elpirulva kérdezte.
- Nincs értelme hazudnod, én te vagyok, aki lenni akarsz. - A fiatal Lance csak kacagott. - Tudom jól, hogy mit érzel iránta.
- Tisztelem őt, mint vezért és barátot! - Lance ezzel próbálta győzködni magát.
- Ennél azért többről van szó. Szeretnél vele együtt lenni. Szeretnéd magadhoz ölelni, hogy a tiéd legyen és sokat gondolsz arra, milyen csodás érzés lenne megcsókolni.
- Hagyd abba! - Lance kardot rántott a fiatal énjére.
- Mondd csak, - A fiatal Lance csak kitárta a karjait. - ha vissza mehetnél és újra a csapattársaid körében lehetnél, - A füstből megjelent Lynda, Mike és Mandy fiatalabb változata, ahogy Beacon-ben voltak. - megtennéd? Újra csapatkapitány lehetnél és talán elkerülhetnéd azokat a katasztrófákat, amik történtek. Megakadályozhatnád a LLMM csapat tragédiáját. És talán még Ruby-val is összejöhetnél. - Kinyújtotta az idősebb Lance felé a kezét, mintha egy alkut kötne.
- Én... - Lance-nek fogalma sem volt, mit tehetne, szerette volna újra látni a barátait és szerette volna kijavítani a múltbeli hibáit.
- Csak el kell engedned az esküdet, letenni a fegyvert és megfogni a kezem.
Lance leeresztette és eltette a kardját és arra készült, hogy megfogja a fiatal énje kezét, amikor a fiatal Lance mögött megjelent a Kíváncsi Macska és átugrott rajta, ezzel egy halom füstté változtatva a fiatal Lance-t.
- Tűnj el tőle! - A Macska elfújta a hatalmas füstöt és kimentette Lance-t és a többieket.
- Ajjaj, ez egy kicsit sok volt! - A Herbalista fuldokolva köhögött, miután a varázslata megszakadt.
- Jajj, Herb, - A Macska sajnálkozva nézett rá. - nézz magadra. - Elindult felé. - Segítened kellett volna másoknak, hogy megtalálják az útjukat, - Megállt Herb előtt és leült. - de te elvesztetted a sajátodat. Kérlek, hadd segítsek. - A mancsával megérintette Herb farkát és valamilyen varázslatot tett rá. - Fogadd el a szívem egy darabját. - A varázslat felkúszott Herb testére és a mellkasába szállt.
- Nagyon sajnálom. - Herb mintha megváltozott volna ezután. - Én... mindig is egy kicsit... munkamániás voltam. - A csapat felé nézett. - Vadászok, ugye? Különös teremtmények, annyi szent... - Hirtelen megnyílt alatta a föld és lezuhant a mélybe, majd összezáródott és szétzúzta a testét.
A RWBY csapat és Lance csak rémülten és sokkos állapotban bámulták, ahogy a Herbalista a halálba zuhant és összezúzódott.
- Hé, - Kicsi, aki az egészet átaludta, büszkén nézett a Macskára. - nézzétek, megtaláltam a Macskát!
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.