Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Lance olyan gyorsan futott a sötét gombaerdő útján, az övére illesztett sisakkal, amiben a RWBY csapat és Kicsit volt, ahogy a lába bírta. Borzalmas látvány volt, ahogy a padló kinyílt és szétzúzta Herb-et, miután a Macska beszélt vele. Amint elég messzire ért Herb gombaházától megállt és kifújta magát.
Ő is és a lányok is szótlanak voltak a döbbenettől, miután látták, hogy mi történt Herb-el.
- Annyira örülök, hogy az ötösötök, még mindig ötös. - Hirtelen, a Macska, a fénylő gombák tetején ugrálva jelent meg. - Ez ritkán fordul elő az Örökkévalóságban.
- Te hagytál el minket először! - Csattant fel Weiss és dühösen mutatott a Macskára. - És ha már itt tartunk, emiatt mentünk be abba a gombaházba! - Nem győzte magyarázni, hogy mi minden történt, miután a Macska elhagyta őket. - Tudod, ahol találkoztunk azzal az óriás, delíriumos, őrült hernyóval, aki megpróbált bedrogozni minket, aztán berántotta egy átkozott lyuk a padlón!
- Oh, igen, igen! - A Macska, miután megnyalta párszor a mancsát, eszébe jutott. - Alyx hasonlóan reagált, amikor először látott valakit visszatérni az Örökkévalóságban. De nem minden az, aminek látszik. - Izgatottan ingatta a fejét. - Legalábbis, én így gondolom. De nem úgy, ahogy ti gondoljátok. - Megfordult és amint Alyx-ra gondolt, egy árnyalatnyi haragot lehetett felfedezni a hangjában. - Ha úgy gondolkodtok, mint Alyx... - Felugrott az egyik gombára. - akkor valószínűleg igazatok van. - Ismét bevette magát a gomba erdőbe és az egyik kalapról a másikra ugrált. - Aha... - Végül egy másik ösvényen ért földet. - Itt is vagyunk! - Elindult egyenesen, Lance pedig követte.
Az ösvény végén egy tó állt, aminek a közepén egy nádból, indából és gerendákból épített kikötő állt, ahonnan mindenféle fény szűrődött ki, aminek a tetejére egy spirál alakú feljáró vezetett és a legtetején egy nagy, rózsaszín vízililiom nyílt.
- Jobb ha sietsz. - A Macska ráugrott egy óriási vízililiom levélre és szólt Lance-nek, hogy nyugodtan ráállhat. Lance óvatosan megtapogatta a csizmája talpával a növényt, de amikor megbizonyosodott, hogy nem süllyed el a súlya alatt, nyugodt szívvel lépett rá, majd a növény magától elindult a vízen, egyenesen a kikötő felé.
- Szóval, Macska... - Yang elérkezettnek látta az időt, hogy feltegye a kérdést, amire annyira kíváncsi és kinézett Lance sisakjából. - Megmagyaráznád, miért is nem az, aminek látszik egy óriás hernyó összezúzása egy lyukban?
- Hm... - A Macska csak elmosolyodott, de válaszolt. - amikor eltörünk, elhasználódunk vagy csak befejezzük a ránk kiszabott feladatot, egyszerűen visszahívnak minket. De Herb... - Csak megforgatta a szemeit, amikor a Herbalistára gondolt. - a szíve túl gyenge volt, hogy hallja. Ezért adtam neki egy darabot a sajátomból.
- Akkor ő most... - Blake vonakodva tette fel a kérdést, ami miatt mindenki aggódott. - halott?
- Oh, - A Macska csak kacagott. - nem, nem! Vagyis... talán egy kicsit, de nem egészen.
- Akkor melyik?! - Yang már nagyon türelmetlen volt és tudni akarta a választ.
- Most, hogy Herb végre visszatért, rendbe fog jönni és azzá válik, ami mindig is szeretett volna lenni, amikor még önmaga volt. - Tisztázta a Macska. - Aztán visszajön és megtalálja a célját. Ugyanaz lesz, mint korábban... vagy nem.
Lance közben leült és végignézett a tavon közlekedő többi vízililiom levélre, amin több ismerős alak is utazott, a szivárvány flamingók a partról, a faragott katonák a Bíborkastélyból és sok más különös figura az árverésről.
- Amikor Herb visszajön, - Ruby aggódott valami miatt. - emlékezni fog bármire is?
- Annak mi értelme lenne?! - A Macska megint csak nevetett, a hátára feküdt és nyújtózott. - Tényleg olyanok vagytok, mint Alyx. Tudom, tudom, ahonnan jöttetek, ahol azt hiszitek, ha meghalsz... De ti és mi nem vagyunk egyformák. Mi... felemelkedünk. Herb-nek ismét lesz célja
- Ez lehetetlen! - Weiss szkeptikusan rázta a fejét. - Egyszer mindenki meghal! Ugye?
- Mi?! - A Macska rémülten felkapta a fejét és a farkán egyensúlyozott. - Istenek... nem! - Elgondolkodva lebegni kezdett, majd eszébe jutott valami. - Bár... van egy olyan lény, ami... - Hirtelen megrémült, amikor erre gondolt és inkább úgy döntött, nem folytatja. - Nem, nem. Arról a lényről nem szokás udvarias társaságban beszélni.
Amint a liliomlevél megközelítette a kikötőt, a Macska egyszerűen leugrott, de Lance inkább megvárta, amíg eléri a partot és biztonságosan lelépett róla, majd a Macska után ment.
- Gyertek, gyertek! - Egy furcsa, kalapos madár-ember, kezében egy tálca süteményt kínált. - Frissen, forrón, frissen a sütőből!
Lance nem törődve vele, csak követte a Macskát.
- Szóval, - Blake tisztázni akart valamit. - ami történt Herb-el... az történt a királlyal is?
- Gyerünk, kóstold meg a sárkekszet! - A madár-ember feladta, miután látta, hogy Lance nem vevő a portékájára.
- Az egész nagyon tragikus volt. - A Macska megállt és megrázta a fejét. - A Vörös király nem bírta elviselni, hogy Alyx legyőzte. - Újra elindult egy pár kisebb világító, kék gomba felé. - Sírt, bömbölt egy igazi idegroncs lett. - Beugrott a két gomba közé egy egy nagyobb gomba törzséből jött elő. - Szerencsére, visszahívták és megjavították. - Visszabújt a törzsbe és egy másik gomba tetején jelent meg. - És most ő a herceg, akivel találkoztatok.
- Megjavították? - Ruby nem igazán értett egyet. - A herceg sokkal rosszabb!
- A hercegnek nem jónak kell lennie. - A Macska ezúttal egy indán jelent meg, ami két gombára volt összekötve és egyensúlyozva sétált rajta. - Neki játszania kell és nyernie... mindenáron.
- Akkor ezért, ő csal, amíg a Vörös király nem. - Összegezte Blake, miközben Lance újra elindult a Macska felé és elértek a kikötőbe, ahol mindenféle árus volt található, amik mindenféle, különös, néhol csillogó dolgokat is árultak. - De ez még nem magyarázza meg, hogy miért olyan gonosz.
- A herceg talán nem emlékszik Alyx megtévesztésére a felemelkedése után, - Magyarázta a Macska, aki több méter magasan egyensúlyozott az indán. - de a szív nehezen felejt. - Baljósan folytatta. - És a rajta ejtett sebeket, nem lehet józan ésszel meggyógyítani.
- De... - Blake egy valamit nem értett. - a könyvben nem esik szó a felemelkedésről.
- Persze, hogy nem! - A Macska hirtelen Lance mellett jelent elsétáló, óriás plüss oroszlánon. - Az expozíció borzasztóan unalmas! - Lance döbbenten megállt és a játék oroszlán, amin a Macska utazott egyre messzebb került tőle. - Már ez a beszélgetés is túl sokáig tart.
- Vajon mi mindent hagyott itt Alyx... - Blake kezdte megérteni, hogy a mese hőse, Alyx talán nem is olyan nagyszerű, mint amilyennek a könyvben megismerte.
- Nincs idő most Alyx hagyatékán gondolkodni, - Lance végre megszólalt és a sisakjában lévő lányokhoz fordult. - Meg kell titeket növesztenünk.
- Igaz is! - Yang egyetértett. - Akkor, honnan szerzünk olyan... Növesztő izét?
- Nos, - A Macska is inkább a lányok megnövesztésére szeretett volna koncentrálni. - ahhoz, hogy Növesztő Parfét készíthessünk, szükség lesz egy bokor morcos borostyánra, egy nagy szúrós burgonyára, egy szöszre egy griffmadár pulóveréből... - Sorolta az összetevőket, de sem a lányok, sem Lance, nem csak nem tudta, mik is ezek, de még felfogni sem bírták. - Az Ethel Sárkánya és Többen lesznek. Ami a következő...
- Lassíts! - Lance zavartan rázta a fejét. - A felét nem is értettem!
- Jaj, ne aggódj, - A Macska csak nyugtatta. - ezeket én is el tudom intézni. Csak egy összetevő van, amihez kéne a segítség. Csak a harmadik emeleten lehet beszerezni. Egy szőrszál egy kobold orrából. - A lányok csak undorodva öklendeztek, félve, hogy meg kell inniuk valamit, amiben valaminek az orrszőre található. - Mi lenne, ha ti megszereznétek, addig én elintézem a többit?
- Oké, az jó lesz. - Lance csak vállat vont.
- Nagyszerű! - A Macska már indult is, hogy beszerezze az összetevőket. - Keresd fel a Teáskanna hölgyet. Nála lesz. Induljatok.
A Macska, amilyen céltudatosan elindult az összetevőkért, olyan gyorsan kötötte le egy csipogó, rágcsálószerű lény, ami egy csokor virágot kínált neki és muszáj volt megnéznie. A felső teste már ugrott is a pultra és az alsó teste is követte és játszani kezdett a virággal.
Lance és a RWBY csapat aggódva nézték, hogy milyen könnyen el lehet terelni a Macska figyelmét.
- Szerintem, én Macskával megyek, - Jelentkezett Yang, látva, hogy a Macska koncentrációs figyelme egy kolibriével egyenlő. - nehogy túlságosan eltereljék a figyelmét egy fényes kilincs és soha többet ne jöjjön vissza.
- Megyek veled. - Blake szívesen tartott a barátnőjével.
- Jobb, ha együtt figyelünk rá. - Ruby is felajánlotta.
- Csak vigyél minél messzebb attól az orrszőrtől! - Weiss gyomra még mindig kavargott és megragadott minden lehetőséget, hogy ne kelljen rá gondolnia.
- Én veled maradok, Lance. - Kicsi a Lovaggal maradt.
- Jól van. - Lance levette a sisakját az övéről és a Macska felé tartotta, hogy a RWBY csapat átmásszon rá.
- Ügyes húzás, Macska. - Weiss volt az első, aki a Macska fejére ugrott. - De veled megyünk. - Yang, Blake és Ruby is követték, ami nagyon nem tetszett a Macskának.
Miután elmentek, a csipogó rágcsáló izgatottan nyújtotta a Macska és az utasai felé a virágját, de miután rájött, hogy nem érdekli őket, inkább Lance-nek kínálta.
- Kösz, de nem. - Lance csak feltartotta a kezét, jelezve, hogy nem vásárolni jött és a rágcsáló csalódottan hajtotta le a fejét, viszont idegesen csipogott, amikor egy csapat egér ellopta a sajtnövény készletét
- Előre! - Kicsi élvezte, hogy a RWBY csapat távozásával, rengeteg szabad helye lett Lance-en, így felmászott a megmaradt, bal vállvértjére és mint egy kapitány, kiadta a parancsot, de hamar elnyomta az álom.
- Ahogy mondod. - Lance felvette a sisakját és elindult, a felső emelet felé, de valami furcsát érzett. - Hé! - A Macska, pontosabban a RWBY csapat után kiabált. - Melyikőtök f*ngott a sisakomba?! - Sajnos, választ már nem kapott, mert a Macska már el is tűnt a lányokkal.
Lance egyre feljebb és feljebb jutott a fából és indákből készült lépcsőn, közbe a sisakja már kiszellőzött és már nem érezte benne a kellemetlen szellentés szagát. A harmadik emelet nem nagyon különbözött a földszinttől, mert ugyanolyan különös lények jártak-keltek és a bazárokban még különösebb dolgokat árultak.
Szerencsére, elegendő utasítást kapott, hogy a Teáskanna hölgyet kell keresnie, de eddig még nem látott semmit sem, ami hasonlítana egy teáskannára.
"Remélem, nem valami hülye, metaforikus értelemben beszélt, amikor azt mondta, hogy a Teáskanna hölgyet keressem.", reménykedett, de hirtelen, az egyik sátorból acél csengést hallott.
Ez nem harci zaj volt, amikor az acél harcol az acéllal, hanem inkább, amikor egy kovács veri az acélt egy kalapáccsal. A sátor maga vörös volt, de a kivágott ablaka és az ajtaja sötétkék lepellel volt letakarva, amire egy nagy, vörös levél volt hímezve.
Minden egyes kalapács ütés után, a fények a piacon elhalványodtak és Lance, amennyire érdekesnek, annyira tartotta hátborzongatónak a jelenséget, főleg, miután látta, hogy az utca teljesen kihalt lett és teljesen egyedül maradt.
A sátor ajtaját egy nagy szél nyitotta ki és egy erős, narancs fény vakította el Lance-t, de amint kihunyt, egy fegyverállványt látott. A kirakatban több közelharci fegyvert, kardot, baltát, buzogányt és pajzsot látott, de volt közöttük valami, amin nagyon megakadt a szeme és azt hitte, csak a fantáziája játsszik vele.
A sok hétköznapi fegyver között ott ékesedett Penny, ormótlan, sötétzöld üvegkardja, amiről azt hitte, hogy örökre elveszett. Lance nem hezitált és egyből odament, hogy leemelje a kirakatból a fegyvert, majd érthetetlenül vizsgálni kezdte. Nem volt mit tenni, az tényleg Penny elveszett kardja volt.
- Felkeltette az érdeklődésed? - Egy különös, visszhangzó női hang szólította meg.
Lance körbenézett a sátorban és megtalálta a korábbi vakító fény forrását, ami a sátor belseje volt, ami szó szerint lángokban állt, de nem égette az anyagot, amiből a sátor készült. A tűzfal előtt egy üllő volt és mellette egy különös, rozoga fémekből összerakott női alak, ami egy kalapácsot tartott a kezében.
- Én... - Lance egyszerre váltogatta a tekintetét a Kovácsról és a kardról és nem tudta, mit mondhatna. - Aggódtam, hogy ez örökre elveszett. Honnan szerezte?
- Semmi... - Kezdte a Kovács. - Sohasem veszik el igazán. - Lance újra megnézte a kardot, ami sokkal jobb állapotban volt, mint amikor a Vörös herceg elrúgta és tökéletesen tükröződött rajta minden. Amikor Lance az arca elé tartotta nem a saját sisakos fejét látta rajta, hanem Penny mosolygós arca nézett vissza rá, ami megijesztette a Lovagot. - És veled mi a helyzet? - A Kovács megfordult, de Lance a lángok által vetett árnyéktól nem látta az arcát, csak annyit, hogy a másik kezében egy nagy fogót tartott, amivel egy izzó, fémszárnyat tartott. - Te elvesztél?
- Nem egészen... - Lance csak megvakarta a sisakja hátulját. - csak... segíteni próbálok a barátaimnak.
- És ők hol vannak? - Kérdezte a Kovács, miután letette a szárnyat az üllőre. - Azok, akikkel indultál? - Ez a kérdés felkeltette Lance figyelmét és fogalma sem volt, hogy honnan tudhat a csapattársairól.
- Lance... - Kicsi, aki egészen eddig Lance vállán aludt, most felébredt és kinyitotta a szemét. - Nem hiszem, hogy itt kéne lennünk.
- Te vagy az útmutatója, Kicsi? - A Kovács ezúttal Kicsire nézett.
- Igen! - Kicsi büszkén kihúzta magát. - Lance a barátom és segíteni akarok neki és a barátainak hazajutni! - Szomorúan összehúzta magát. - Még akkor is, ha nem tudom, hogy hova és hogyan jutunk oda.
- Hm... - A Kovács elgondolkodott és a kalapáccsal ütni kezdte a fémszárnyat, aminek a szikrái erősen világítottak. - úgy tűnik, mintha egy súlyos seb lenne a szíveden.
- Eddig eljutottam. - Lance nem volt biztos magában. - Valahogy megoldom a továbbiakat is.
- Ha meggondolnád magad, - A Kovács megállt a kalapálással és a kirakat felé bökött a szerszámmal. - bármelyik fegyver választhatod. - Újra kalapálni kezdett. - Hogy enyhítsd a fájdalmad.
Hirtelen, Lance kezéből eltűnt Penny kardja és egy egyszerű, kétélű tőr jelent meg, aminek a pengéjén ezúttal sem a saját, de még csak nem is Penny arca tükröződött vissza, hanem egy sötét bőrű és hajú lány, aki szigorú tekintettel meredt rá. Egyértelműen Alyx volt az, a meséből.
- Nekem már van fegyverem. - Lance megszorította a bal kezében lévő pajzsát és kicsit oldalra állt, hogy a kardját is megmutassa.
- Akkor miért vagy itt? - Érdeklődött a Kovács. - Olyan dolgot keresel, amiről fogalmad sincs, hogy micsoda.
Amikor Lance visszatette a kirakatba a tőrt, egy édesség automatát látott a mellette lévő polcon és nem értette, mit kereshet egy kovácsműhelyben. Jobban szétnézett és egy pár fémcsuklópántot látott, amikből három-három hosszú, éles penge jött ki, valamint egy pár fekete pengéjű tőr, egy sötét, könnyű íj és egy halom nyílvessző sorakozott.
Lance megértette, ezek a LLMM csapat tagjainak a fegyverei voltak, Mike Mi a Csudája, Lynda karompengéi, Mandy tőrjei és íja. Lenézett a saját, megkopott pajzsára, amin a gyalog címer is alig volt már kivehető és eszébe jutott, hogy két csapattársa, akikkel Beacon-ből indult, meghalt, az utolsó pedig elárulta őket és tovább éli az életét. Ő maradt egyedül, aki még él és az igaz ügyért harcol a LLMM csapatból.
- Lance... - Kicsi aggódva nézett a Lovag felé, a sisakján keresztül is látta, hogy valami bántja. - mi a baj?
- A barátaim, Kicsi... - Lance megrázta a sisakját. - elmentek.
- De... - Kicsi értetlenül nézett rá. - csak az összetevőkért mentek el. Nemsokára visszajönnek.
- Nem a RWBY csapatról beszélek. - Lance tisztázta a dolgot. - Nekem is volt egy csapatom, akárcsak Ruby-nak.
- Mi történt velük? - Kicsi kíváncsian döntötte oldalra a fejét.
- Meghaltak. - Válaszolt Lance. - Ebben a különös világban ragadtam, fogalmam sincs, hogyan jutunk ki, az összes csapattársam odaveszett és annyi mindent vesztettünk... De még élek.
- Minden rendben lesz. - Kicsi magabiztosan nyugtatta a Lovagot. - Ruby és a többiek újra megnőnek, megtaláljuk a többi barátotokat és segítek visszajutni az otthonotokba.
- Én... - Lance egyáltalán nem osztotta az egér magabiztosságát.
- Lance! - Hirtelen, Lance körül eltűnt a tűz, a sátor és még a Kovács is és újra az utcán találta magát és a Macska szólította meg, szájában egy teli kosárral, a fején és a hátán ott utazott a RWBY csapat. - Kivel beszéltél? Meg szerezted a kobold orrszőrt?
- Hát... - Lance még mindig nem értette, vajon csak képzelődött, amikor a Kováccsal beszélt vagy valamilyen különös, még ebben a világban is érthetetlen dologban volt része. - nem. Még nem, de...
- Lance, gyerünk! - Weiss kissé csalódott volt, hogy a Lovag nem volt képes egyetlen összetevőt megszerezni, amíg ők olyan sok mindent megszereztek. - Meg van minden más!
- Én... - A csapat nem nagyon vette észre, hogy a Lovag eléggé depressziós állapotba került. - sajnálom. Gyerünk.
- Jól érzed magad? - Egyedül Ruby érezte a negatív hullámokat Lance felől és aggódott.
- Az ott a Teáskanna hölgy?! - Yang félbeszakította őket, amikor meglátta a bazárt, ami mögött egy óriás teáskanna állt, ami ide-oda mozgott, de ahogy a teteje kinyílt és egy pár nagy lila szempár nézett ki belőle, nem lehetett megállapítani, hogy vajon tényleg egy teáskanna volt vagy csak egy lény, ami a teáskannát használja otthonnak.
- Üdvözlöm önöket a Dolgok és Dolgokban! - A Teáskanna hölgy kedvesen és izgatottan üdvözölte a vásárlókat. - Hogyan segíthetek önöknek?!
- Orrszőrt keresünk. - A Macska felugrott a pultra és lelökött egy villát a földre. - Nem egy ogrétől. - Ledöntött egy sótartót, majd a farkával egy üveget lökött fel és a folyamatos csínyei elkezdték dühíteni a Teáskanna hölgyet.
A kereskedelmet egy nagy, majd több kisebb durranás szakította. Lance és a RWBY csapat egyből a hang irányába néztek és megkönnyebbülve vették észre, hogy csak az égen lévő színes tűzijátékok voltak azok.
- Nahát, buli van?! - Yang izgatottan nézte a tűzijátékot.
- A Jabberwalker! A Jabberwalker! - Sajnos, a piacon lévő lények rémült sikolyai és miután a tűzijátékok a "Veszély" és "Menekülj" szavakat írták ki, egyértelmű volt, hogy ez nem egy ünnepség.
- Vagy mégsem. - Yang is beismerte, hogy tévedett.
A Teáskanna hölgy is rémülten sikoltozz, majd az öntőjével, akár egy porszívó, úgy tüntette el a pultján lévő áruit, köztük a befőttes üveget a Macska kezéből, amiben az orrszőr is volt, de a Macska próbálta visszaszerezni.
- Várjon! - Lance kétségbeesetten próbált segíteni a Macskának, de a Teáskanna hölgy szívása nagyon erős volt. - Arra nagyon szükségünk van!
- Nincs idő! - A Teáskanna hölgy csak pánikolva folytatta a szívást.
- Tessék, - Lance belátva, hogy erővel nem tudja visszaszerezni és a Lien-nek sincs semmi értéke, csak az érzelmekkel átitatott tárgyak érnek bármit is. Ezért olyan dolgot adott el, ami nagyon sokat jelentett neki. Egy régi levelet. - a nagyapám utolsó szavai, amikkel arra az útra próbált terelni, amit választottam!
- Rendben! - A Teáskanna hölgy egyből eleresztette az üveget és egyből beszippantotta Lance levelét.
- Ez... - A Macskán egyértelműen látni lehetett a pánikot. - nagyon rossz!
- Várj, - Blake aggódva kiugrott a kosárból. - mi az a Jabberwalker?!
- Egy hihetetlenül borzalmas teremtmény! - A Macska úgy szorongatta magához az üveget, mintha az lenne az egyetlen, ami megvédhetné. - Ha a Jabberwalker bárki megesz... akkor nem fogunk felemelkedni!
- Hogyan készítsük el a Növesztő Parfét?! - Yang gyorsan a lényegre tért.
- Csak... - A Macska kivette a dugót az üvegből. - dobjatok bele mindent! - Mivel Lance volt az egyetlen normális méretű, normális kezekkel, így neki kellett beledobnia mindent a kosárból. - De csak óvatosan, ha valamelyikőtök túl sokat eszik, akkor újra le kell csökkentenünk! Az pedig egy teljesen másfajta főzet!
Lance idegesen elkezdte összekeverni a dolgokat, ami először, kékre, zöldre, majd lilára váltott és amint elkészült, egy rózsaszín porfelleget lövellt ki magából. Amint a por elállt, a befőttes üveg és az összedobott összetevők már nem voltak sehol, de a helyükre egy virágmintás üvegpohár került, amiben fehér krém volt, a tetején egy szem cseresznye.
Yang volt az első, aki evett belőle és látványosan nőni kezdett.
- Ennyi nem volt elég! - Blake kétségbeesetten vette észre, hogy egy falat nem volt elég, hogy újra a régi méretükhöz térhessenek vissza.
A bajt csak tovább tetézte, amikor a piac túloldalán éppen széttört egy bazár, ami mögött ott volt a Jabberwalker, ugyanaz a szörny, amivel korábban megküzdöttek.
- Keres... Kutat... - Egyértelmű, hogy a Jabberwalker keresett valamit, miközben a csapat felé futott.
- Egyétek! - Lance, miután Kicsi leugrott a válláról, elővette a kardját és felemelte a pajzsát. - Én feltartom!
Lance egy másik bazár mögé bújt be, átalakította a kardját lándzsává és amint a szörny megközelítette, előugrott és az oldalába szúrt, majd a pajzsával fejbe verte és hátra lökte.
- Na gyere csak, de dög! - Lance maga elé tartotta a pajzsát és előre szegezte a lándzsáját, várva a Jabberwalker támadására.A lény nem hátrált meg, újra felállt, de amint Lance-re szegezte a tekintetét, egyszerűen megállt, leült és a teste körül rózsaszín és fehér ragyogás csillámlott és a helyében egy ismerős lány került. - Neo?!
- Neo?! - Ruby és a csapattársai, miután újra normális méretűek lettek, érthetetlenül bámultak az alacsony lány felé. - Hogy kerültél ide?!
- Miért vetted fel a Jabberwalker alakját?! - Folytatta Blake.
- Hol van Jaune?! - Weiss tovább folytatta.
- És miért támadtad meg a piacot?! - Yang fejezte be. Neo csak megvakarta a fejét és a szájára mutatott, jelezve, hogy nem tud beszélni. - Ja, igen! - Yang csak megköszörülte a torkát. - NEO! HOGYAN! KERÜLTÉL! IDE?! - Kiabálva tette fel a kérdést.
- Miért kiabálsz vele? - Blake csak értetlenül megrázta a fejét.
- Hogy értse, amit mondok neki. - Válaszolt Yang, büszkén. - Ha olyasvalakivel beszélsz, aki nem érti, amit mondasz neki, beszélj lassan és hangosan.
- Azok a hallássérültek, Yang. - Rázta a fejét Weiss.
- Ő ért minket, tökéletesen. - Forgatta a szemeit Ruby. - Mi nem értjük őt.
- Akkor talán lassabban kéne hallgatnunk őt. - Vetette fel a következő ötletét Yang.
- Te aztán tényleg nem a csapat esze vagy, Szöszi! - Az egyik bazár mögül egy olyasvalaki jött elő, akiről aztán végképp nem gondolták, hogy itt látják viszont.
- Roman?! - A lányok számára hihetetlen volt, amikor a gengszter, Melodic Cludgel-t forgatva az ujján megjelent.
- Hogy kerültél ide?! - Ruby értetlenül rázta a fejét. - Hiszen te...
- Elkapott a Fejvadásznő? - Fejezte be Roman. - Így is történt. - Kitárta a karjait és a lányok felé sétál. - Feláldoztam magam, hogy a barátaitok egérutat nyerhessenek. Épp Mistral-ban raboskodom egy kristálytömbben.
- Mégis... - Blake már rájött, hogy ez nem az igazi Roman és követelte a választ Neo-tól. - mi folyik itt?
- Neo... - Roman válaszolt helyette. - tovább fejlesztette a Semblance-ét ebben a világban, ami erősen az érzelmekre épül. A Salem, Cinder és Genna iránt érzett haragja elég erőt adott, hogy még erősebbé váljon, ezáltal élő klónokat is képes létrehozni. - Elmosolyodott és kitárta a karjait. - Akárcsak engem.
- Akkor... - Yang kezdte megérteni. - te most nem az igazi Roman vagy?
- Gratulálok, Szöszi! - Roman és Neo tapsolni kezdtek. - Megoldottad a rejtélyt!
- Jaune-al nem találkoztál? - Weiss remélte, hogy megtalálta a pasiját.
- Vagy Adam-el? - Blake az ellenkezőjét remélte.
- Neo elég sokat utazott a birtokok között, de sajnos egyiküket sem találta. - Roman csak megvonta a vállát. - Az egyetlen célja, hogy kijusson innen és megkeressen engem.
- Mi is a kijáratot keressük! - Ruby örült, hogy legalább egyiküket megtalálták. - Együtt talán könnyebb dolgunk lesz.
- De ez még nem magyarázza meg, hogy miért vetted fel a Jabberwalker alakját? - Gondolkodott Blake.
- Neo, miután végzett azzal a lénnyel, arra gondolt, hogy a képességei még hasznosak lehetnek és a helyiek kevésbé fognak kérdezősködni. - Válaszolt Roman. - Nem akarta, hogy ezek a fura lények idegesítsék a kérdéseikkel, hogy "Ki vagy mi vagy?", "Honnan jöttél" és ilyenek.
- Igen... - Ruby kínosan oldalra nézett, hiszen ezeket a kérdéseket jó párszor megkapták. - ez ismerős.
- Ti vagytok azok? - Egy rekedtes férfi hang szólította meg őket hátulról. Egy nagy, fehér nyúltilop közeledett a csapat felé, a teste, akár egy nyúlé, de a fején nagy, sárga szarvak nőttek, akár egy antilopnak. A lény hátán lovagló férfi tetőtől talpig rozoga, rozsdás páncélt viselt, alatta fekete és barna elnyűtt öltözéket, amik több helyet szakadtak és újra varrottak voltak. A fején egy V kilátós rozsdás sisak volt, a rozsdás és kopott pajzsát a hátán hordta, amibe visszarakta a szintén rozsdás, törött kardját.
- Nem hiszem el! - Blake izgatottan közeledett a férfi felé. - A Rozsdás Lovag! Személyesen!
- Tényleg! - Yang is felismerte a mese egyik hősét. - Ez ő!
- Neo-nak ő volt a kedvence. - Roman csak megvonta a vállát, miközben Neo is izgatottan ugrándozott.
- Talán segíthetne. - Reménykedett Lance.
- Köszönöm, Juniper. - A Rozsdás Lovag csak leszállt a nyúltilopjáról és megsimogatta, majd levette a rozsdás sisakját, felfedve a hosszú, csapzott, lófarokba kötött szőke haját, a szakállas arcát és a mélykék szemeit. - A RWBY csapat. - Hihetetlen, de a sisak alatt Jaune volt, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy emlékeztek rá. Legalább 20 évvel öregebb volt, az arcán a fáradtság és a veszteség volt kivehető, de a szemeiben ott csillogott a remény, ahogy a meglátta a lányokat, mintha egy csoda teljesült volna. - Végre, megjöttetek.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.