Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Jaune szeme előtt még mindig ott volt Penny élettelen teste, miután ő maga vitte be a végső csapást, amivel kioltotta az életét. A fejében hallja a barátai sikolyait, akiket cserben hagyott, köztük volt, ezúttal másodszor, a lány, akit szeretett és nem tudott megvédeni.

Amikor kinyitotta a szemét a sötét ürességben találta magát, miközben zuhan a mélységbe, de hirtelen egy csomó fénygömb lebegett körülötte, amiken átzuhant és nem tudta megállapítani, hogy vajon még mindig zuhan vagy meghalt és ez a túlvilág.

Amint meglátta Ruby, lángolva zuhanó kaszáját, Crescent Rose-t, tudta, hogy nem halt meg és mindent megtett, hogy visszaszerezze a lány fegyverét.

Már nem emlékezett, pontosan hogyan kötött ki azon a tengerparton, ahol felébredt, de az első dolog, amit meglátott, az Crescent Rose volt, ahogy a hegye belefúródott a homokba és úgy állt ott, mint a remény utolsó bástyája.

Jaune elkezdett a kasza felé mászni, de a zuhanás és a harcban való kimerültség teljesen lemerítette az auráját és fizikálisan is elérte a határát, így csak összeesett a parton.

- Hol... - Köhögve felemelte a fejét és szétnézett a trópusi szigeten, ahova került és az égen látta, hogy két nap világított, ami nem természetes. - vagyok?

Miután elég erősnek érezte magát, felállt és elkezdte felderíteni a partot és bevette magát a dzsungelbe, de a sűrű növényzetet a törött kardjával kellett levágnia, hogy utat törjön magának.

Órákon át vágta a növényzetet és így sem jutott valami messzire, mire a nap már lenyugvóban volt. Fáradtan és éhesen féltérdre ereszkedett, de maga előtt valamilyen kattogást hallott. Amikor felemelte a fejét, hogy a forrása felé nézzen, egy különös, homokóra alakú fát látott, a tetején vörös és zöld lombkorona volt, míg az alján a gyökerek úgy álltak a földön, mintha póklábak lettek volna.

A fa törzsén egy különös, rózsaszín óra mutatta az idő és az kattogott. Jaune még sosem látott ilyen fát, de az ágain több féle gyümölcs is nőtt. Remélve, hogy ehetők, felállt, megközelítette a fát, de amikor közelebb ért, látta, hogy az egyik gyümölcsre egy aranyszínű zsebóra nőtt. A kíváncsisága által vezérelve, elvette a zsebórát, ami az érintésére, gyorsan visszafelé kezdett tekerni, de ahogy a mutatók forogni kezdtek, a nap úgy kezdett újra felkelni, majd lenyugodni és újra felkelni és lenyugodni, egymás után.

-Hé! Ne! Várj! - Az égen látta a többiek lezuhanását, de visszafelé, ahogy felesnek az égbe és eltűnnek és az idő egyre rohamosabb tempóban kezdett visszafelé rohanni. - Állj! Kérlek, állj már le! - Kétségbeesetten rázni kezdte az egyre gyorsabban visszafelé járó órát, ami még visszább vitte az időben. Látta, hogy a körülötte lévő növényzet összezsugorodik és eltűnik, ami azt jelentette, hogy legalább egy vagy két évtizeddel visszaröppent a múltba. - Nem! - Végül elhajította az órát, remélve, hogy ettől megáll, de amikor ez sem vált be, Jaune utolsó mentsvárként, összezúzta, amitől az időugrás végre megállt.

Sajnos, a kár már megtörtént és legalább húsz évet visszarepült az időben. Itt ragadt, ebben a különös világban, barátok, segítség és a leghalványabb fogalma nélkül, hogy hogyan hozhatná helyre a dolgokat. Nem mert még egy órát levenni az Idő Fáról, félve, hogy még tovább repítené a múltba.

Az egyetlen reménye, hogy vár, pontosan húsz évet, remélve, hogy a RWBY csapat, Lance és Neo egy napon megérkeznek és együtt találnak kiutat.

Az első néhány napon csak sokkos állapotban ült a tengerparton és figyelte ahogy a két nap lenyugszik a horizonton. Ahogy a fény eltűnt, úgy csökkent a reménye, hogy valaha is hazajut.

A napok hetekbe, hónapokba és évekbe fordultak, de senki nem esett le, Jaune, ahogy idősödött, a páncélját kikezdte a sós tengeri levegő és elkezdett rozsdásodni, a szakálla elkezdett kiserkenni és a haja is olyan hosszú lett, hogy kénytelen volt lófarokba kötni.

- Azt hittem, hogy soha többé nem látlak titeket... - Jaune hangja tele volt kétséggel. - de biztos voltam benne, ha elég sokáig várok, akkor egy napon leestek. Akárcsak én. - Még mindig úgy érezte, mintha csak egy álom lenne, hogy újra láthatja a barátait, akik félelemmel és aggodalommal tekintettek a sokkal öregebb és megviseltebb barátjukra, aki elvileg egyidős volt velük, mégis, úgy nézett ki, mintha az apjuk lehetne. - Tényleg ti vagytok azok? - Félve, hogy most csak a fáradt és megviselt elméje játszik vele, fel kellett tennie ezt a kérdést. - Weiss? - A lány felé sétált, aki oly kedves volt a szívének és akit olyan hosszú ideje nem látott, egyszerűen muszáj volt megérintenie.

- Jaune... - Weiss alig hitt a szemének, egy része örült, hogy megtalálták a fiúját, de egy másik része sokkos állapotban volt, amikor meglátta, hogy milyen állapotban van. A kezével megérintette és végigsimított a fiú, vagyis, már férfi elgyötört, szakállas arcán, biztosítva, hogy nem álmodik. - Én vagyok.

- Weiss... - Jaune a nagy kezeivel gyengéden megfogta Weiss annyival kisebb kezét és egy könnycsepp legördült az arcán az örömtől, hogy újra láthatja a barátnőjét. - úgy hiányoztál. - A pár átölelte egymást és egy gyengéd csókkal üdvözölte egymást, bár Jaune számára úgy esett, mintha a lelkének egy része tért volna vissza.

- Jaune... - Ruby, aki szintén alig hitt a szemének, biztosította. - mi vagyunk.

A RWBY csapat többi tagja is átölelte a barátjukat, aki sokkal régebb óta volt elveszve, mint azt gondolták, Lance is csatlakozott, de Neo-t nem nagyon érdekelte.

- De hogyan találtál ránk? - Kezdte a kérdést Ruby.

- Mitől lettél te a Rozsdás Lovag? - Folytatta Blake.

- És miért öregedtél meg? - Yang megérdeklődte.

- Van ötleted, hogyan juthatunk haza? - Lance kíváncsi volt.

- És mivel töltötted az itteni idődet? - A Neo által idézett Roman is becsatlakozott.

- Hát... - Jaune csak fáradtan sóhajtott egyet. - sok mindent kell most bepótolnunk.

Az este nagy része beszélgetéssel telt, amiben Jaune elmagyarázta, hogyan ment vissza az időben húsz évet, ahogy Ruby-ék is elmagyarázták neki, mivel töltötték az itteni idejüket.

Hamar elhagyták a piacot és egy füves pusztára értek, de nem sima fű nőtt ezen a pusztán, hanem papírfű és mellette papírvirágok sokasága volt látható.

- Szóval, ennyi idő után, még te sem találtál kiutat innen? - Ruby csalódottan kérdezte.

- Nem. - Jaune fáradtan válaszolt. - Bár meg kell mondjam, húsz év után, ez a világ még mindig tartogat meglepetéseket. - Hirtelen az ég dörögni kezdett és Jaune pontosan tudta, hogy mit jelent. - Sietnünk kell, mielőtt az időjárás megváltozik, különben sokkal nehezebb lesz menedéket találni.

Elindult a pusztán, a nyúltilopja, Juniper követte, akárcsak a RWBY csapat, Lance és Neo is követte Jaune-t.

- Szóval... - Néhány perc menetelés után, Yang feltette a kérdést. - emlékeztess, hová is megyünk?

- A falumba. - Válaszolt Jaune kurtán, bár egy kicsit felnevetett, amikor eszébe jutott, mi mindent élt át a RWBY csapat, Lance és Neo amíg itt voltak. - Még mindig nem hiszem el, hogy Neo ilyen könnyen végzett a Jabberwalker-el, ti pedig egyedül kijutottatok a Bíborkastélyból.

- Nem egyedül jutottunk ki. - Tette hozzá Blake. - Volt segítségünk. - Hirtelen, észrevette, hogy eggyel kevesebben vannak és remélte, hogy a Macska előbb-utóbb felbukkan. - Oh... remélem, a Macskának nem esett baja.

- Milyen Macskának?! - Jaune hirtelen megállt és az ég dörgött egyet. A csapat többi tagja aggódva megállt, egy kicsit megijedtek Jaune-tól.

- Az a Macska! - Kicsi átugrott Ruby-ra és észrevette, hogy a magas papírfűből visszatért a Kíváncsi Macska.

- Hű, - Izgatottan kifújta magát és örömmel nézett a RWBY csapatra. - megtaláltalak titeket! Miért kell mindig ott megtalálni azt, amire szükséged van, ahol a legkevésbé keresed? - Amint meglátta a viharvert Jaune-t, újra felcsillant a szeme. - Jaune! Te jó ég... - Kínosan nevetgélni kezdett, mintha egy kellemetlen beszélgetés várna rá. - Jó sok idő telt el, nem igaz? - Jaune csak háttal állt neki és a csapatnak is és csak ökölbe szorította a kezét a Macska hangjától. - Na és... hogy vagy?

- Várj, - Weiss egyből megértette a helyzetet. - ti ketten ismeritek egymást?

- Elméletileg, kéne. - Tette hozzá Ruby. - A történetben...

Jaune meg sem hallgatta, amit Ruby akart mondani, csak kardot rántott, hogy a Macskára rontson.

- Hé! - Lance és Yang egyből megállították.

- Jaune, itt valami félreértés van! - Blake próbált értelmet beszélni bele. - A Macska kijuttathat minket!

- Erre nincs időnk! - Jaune, amint az ég újra dörgött és az eget is ellepték a sötét viharfelhők, aggódni kezdett. - El kell jutnunk a falumba! - Dühösen meredt a Macskára, akivel egyértelműen van némi elszámolni valója. - Ne aggódj, nincs szükségünk útmutatóra!

- De a barátaid el akarnak jutni a Fához. - A Macska tovább próbálkozott.

- Ezért hagyjátok, hogy vezessen?! Hogy oda vigyen?! - Jaune rémülten nézett szét a barátain, mintha nem lenne benne biztos, hogy most ki is barát vagy ellenség.

- Hát, igen... - Válaszolt Blake, bár már nem volt valami biztos a dologban. - hiszen... Alyx is így jutott ki. Ugye?

- Te nem mondtál nekik sz*rt sem! - Jaune egyre dühösebb volt a Macskára.

- Ez nem teljesen igaz. - A Macska alattomosan elmosolyodott és rázta a fejét. - Elég sok mindent mondtam nekik. Egy kicsit erről, arról és sok másról.

- Valaki elmagyarázná, hogy mégis, mi folyik itt?! - Weiss idegesen rázta a fejét.

- A Fa maga a Halál! - Csattant fel Jaune. - Felemészt, ellopja az emlékeidet és valami mássá változtat! Ha odamentek, akkor végezni fog veletek! Itt felemelkedésnek hívják, de valójában erről szól az egész.

- Várj, - Ruby tisztázni akart valamit. - a Fa okozza a felemelkedést?

- Ez az, ami elvitte a Herbalistát. - Emlékezett Blake. - A Fa gyökerei.

- Elég kíváncsi vagyok, hogy miért felejtetted ezt megemlíteni. - Yang dühösen nézett a Macskára.

- Kiváló szóvicc. - Nevetett a Macska. - De ti nem ide valósiak vagytok. Szóval, ezt nem fogja veletek is megtenni.

- Tényleg? - Jaune még mindig nem bízott a Macskában. - Akkor mi történt Lewis-al?!

- Kivel? - Egy újabb kérdés, amire Ruby nem tudott mit reagálni.

- Alyx bátyjával. - Ezzel a rövid válasszal az egész csapat csatlakozott Jaune-hoz, a Macska iránti bizalmatlansággal.

- Ez... - Blake alig hitte el. - Ez nem lehet igaz!

- Volt egy bátyja?! - Yang sem. - Ezt miért nem mondtad nekünk?!

- Mert nem kérdeztétek, butus. - A Macska a legócskább választ adta. - Mindig csak Alyx így, Alyx úgy...

- Egész végig a mesét követtük és még csak nem is igaz?! - Weiss a kérdésére már nem kapott választ, mert a dörgések egyre gyakoribbak voltak és hamarosan eleredt az eső.

- Menjünk. - Jaune megfordult és Juniper-el az oldalán elindult. - Van egy tervem.

- És mennyi hasznot hozott neked az elmúlt.. hány év is? - A Macska csak gúnyosan Jaune-hoz szólt.

- Leállnátok, kérlek?! - Ruby mindenáron elejét akarta venni, hogy Jaune és a Macska egymásnak essenek. - Elég sok mindent kell most átgondolnunk.

- Úgy tűnik, - A Macska a farkán kezdett egyensúlyozni. - keresztúthoz értünk.

- NE... - Jaune aggódott, hogy mi fog történni és megpróbálta megállítani a Macskát, de már késő volt.

Egy fehér villanás, ami egy pillanatra elvakított mindenkit és a következő pillanatban egy hatalmas kékes-lila felhő tengeren találták magukat, ahol nem vezetet semmi, csak egy halom, szürke márvány ösvény, ami nem vezetett sehova, csak összevissza, több helyen elkanyarodva, de még az égen is csak az ösvény volt, de időnként, egy-egy térkapu felbukkant az ösvényen.

- Üdvözöllek titeket a Gondolatviharban. - Jaune már jól ismerte ezt a jelenséget. - Ez egy... időjárás jelenség, amely fizikálisan megtestesíti a szellemi vagy mentális egészségi problémákat. Szóval, keresztúthoz értünk, szó szerint és átvitt értelemben is.

- Milyen ostobák azok, akik az Örökkévalóságban élnek. - Weiss-nak már kezdett elege lenni ezekből a különös jelenségekből. - Ez a hely valóban egy gödör. - Hirtelen megnyílt alatta a padló és átzuhant rajta.

- Az egyetlen mód, hogy kijussunk innen, a probléma megoldása vagy várni, amíg a vihar elmúlik. - Magyarázta Jaune, de Weiss zuhanni kezdett az égből, de ő elkapta, majd letette. - Haladjunk tovább.

- Oké, - Weiss csak határozottan leporolta magát és követte Jaune-t. - ezt én kértem.

Nem volt mit tenni, a csapat csak elindult az úton, remélve, hogy így hamarabb kijutnak a viharból, de egy útkereszteződéshez értek és egy tábla volt kirakva, amin az egyik nyíl jobbra mutatott, amin egy mancsnyom volt, míg a balra mutató nyílon egy ember fej volt rajzolva.

- Ugye tudjátok, hogy ez gyorsabban fog menni, ha összeszeditek a gondolataitokat. - Jaune látta, hogy Ruby és Weiss eléggé határozatlanul nézték a két irányt.

Végül balra mentek.

- Egyszerűen nem értem, hogyan lehet egyszerre valós és nem valós a történet. - Ruby elgondolkodott azokon, amiket eddig az Örökkévalóságban éltek át, miközben áthaladtak egy térkapun.

A kapu túloldalán tovább vezetett az ösvény, de mindkét oldalán olyan felhők keletkeztek, amik tükörként működtek, de valami egészen mást tükröztek vissza.

- Nekem mondod. - Jaune elhaladt az egyik tükörfelhő előtt és újra eszébe jutott Penny és annyi év után, a bűntudata még mindig nem múlt el. - Nem az a fajta, amit Alyx írt.

Weiss egy másik tükör előtt állt, amiben látta Atlas pusztulását, ahogy a hatalmas, lebegő város lezuhan és az otthona egy szempillantás alatt megsemmisült.

Lance is egy tükröt nézett, amiben látta a csapatát, a LLMM-et, akiket elvesztett és a régi életét, amit már sosem kap vissza.

Neo a tükör előtt elhaladva látta Roman-t, aki magabiztosan mosolygott rá és tudta, hogy el fog jönni érte.

Yang és Blake voltak az egyetlenek, akiknek semmilyen lelki problémájuk nem volt, így nem is volt mit látniuk a tükrökben, csak egymást.

- Akkor... - Weiss próbálta elterelni a figyelmét az otthona pusztulásáról és a jelenre összpontosítani. - csak hazudott?

- Fogalmatok sincs, hogy mennyire. - Jaune, akárcsak a Macska, ő is haragudott Alyx-ra. - Már egy ideje vártam az érkezésetekre... évek óta. De valaki megelőzött titeket. Alyx volt az és a bátyja, Lewis. Két testvér Remnant-ról. Mondtam nekik, hogy én is onnan származom és a barátaimat várom. - Elkezdte mesélni a történetet. - Amikor elkezdtem segíteni nekik, hamarosan rájöttem, hogy én is benne vagyok a történetében. - Fáradtan nevetett egyet. - Én voltam a Rozsdás Lovag. De... - Egyértelmű, hogy kellemetlen emlékei voltak. - a dolgok nem úgy alakultak, mint a könyvben. Mint például Alyx. - Újra előjött a lány iránt érzett haragja. - Nem csak önfejű és meggondolatlan volt... de még önző és kegyetlen. Mintha az egész világ csak egy fantázia lenne és rá nem vonatkoznának a szabályok. Lewis volt a kedves és az okos. Olyan helyeken is jártunk, amikről a könyvben nem is esett szó, mint a Herbalistánál. Ott valami megváltozott benne. - Aggódva gondolt vissza azokra az időkre. - Akármit is mondott neki... már nem volt önmaga azután. Elvesztette minden bizalmát bennünk. Elkezdett gyanakodni ránk valamiért. Minél inkább próbáltam visszaterelni a mesebeli útra, annál kevésbé bízott bennem. - Mintha a dolgok újra leperegnének a szeme előtt, úgy folytatta. - Vajon az én hibám volt? Én változtattam meg a mesét? Még csak a szereplővé sem tudtam válni! Nem volt időm helyrehozni. - Szomorúan megrázta a fejét. - Megmérgezte az italomat, amit meg is ittam és mielőtt elnyomott volna az álom, csak annyit mondott, hogy semmi sem akadályozhatja meg a visszatérését és bármit megtenne érte. Aztán eltűnt és soha többé nem láttam. Szóval... - Miután befejezte a mesélést, megosztotta a véleményét a lányokkal és Lance-el. - ez többé már nem egészen a kedvenc mesém.

- Én... - Weiss elszörnyedve hallgatta végig a mesét és szörnyen érezte magát, amiért a párjának ennyit kellett szenvednie. - nagyon sajnálom.

- De akkor... miért nem bízol a Macskában? - Ruby egy valamit nem értett, hiszen a Macskáról szó sem esett Jaune történetében.

- Az Örökkévalóságban betöltött szerepe miatt. - Jaune csak az egyik tükör előtt állt, amiben a fiatal önmagát látta. - Erre csak később jöttem rá, amikor Alyx eltűnt és a Macska visszatért hozzám. Amikor az itteni emberek elvesznek, a Macska valahogy meggyőzi őket, hogy továbbra is ragaszkodjanak a szerepükhöz vagy menjenek a Fához és szerezzenek egy újat. A Macska gyógyításnak hívja, de... ez manipuláció. A Macska sosem segített nektek vagy Alyx-nak! A célja, hogy táplálja a Fát. Hogy fenntartsa a körforgást.

- Ezt honnan tudod? - Ruby aggódott.

- Mert a Macska vitte oda Alyx-ot és Lewis-t. - Jaune haragja már érthető volt. - De csak az egyikük tért vissza a mi világunkba. - Megfordult és folytatta az útját, de amint meglátott egy ismerős lényt, ahogy a felettük lévő ösvényen, fejjel lefelé sétált, megállt.

- Oh, milyen furcsa. - A Macska újra megtalálta őket és leereszkedett arra az ösvényre, ahol ők is voltak. - Ezúttal ott vagytok, ahol először kerestelek titeket.

- Jaune elmondta nekünk! - Ruby és a többiek előre mentek és dühösen néztek a Macskára.

- Azért gondolom, a történet ennél bonyolultabb. - A Macska ártatlanul kitárta a mancsait. - Jól sejtem, hogy gyanusítotok valamivel?

- Te küldöd az Örökkévalóságban élőket a Fához! - Vádolta Ruby. - Miért nem mondtad el nekünk az igazat?!

- Amikor teljesen szétesnek, segítek nekik visszatérni az Örökkévalóságba, igen. - A Macska beismerte. - De ti nem az Örökkévalóságbeliek vagytok! - De egyben tisztázta is. - Nem azért viszlek oda titeket, hogy felemelkedjetek, hanem a ti csodálatos információitok miatt vezetlek oda titeket.

- Úgy csináltál, mintha nem is hallottál volna a meséről, amikor találkoztunk! - Folytatta Weiss. - De Jaune már rég elmondta neked!

- Azt hiszem, - A Macska csak összeérintette a mancsait. - az öreg Jaune-nak egy kicsit sok homokbogyót evett a piknikjéhez. Nem gondolod? - Aljasul Jaune-ra meredt, aki csak dühösen morgott a Macskára.

- Mi történt, amikor elvitted Alyx-ot és Lewis-t a Fához? - Ruby tudni akarta az igazságot.

- Oh... - A Macska szomorúan leült a földre. - én... nem tudom. Azt ígérte, hogy elvisz oda, az ajtón keresztül Remnant-ba, de... hazudott. - Felnézett a csapatra, akik Jaune kivételével egy kicsit megsajnálták. - Úgy... ahogy ti is. - A RWBY csapatnak és Lance-nek némi lelkiismeret furdalása lett, hiszen valóban csak kihasználták a Macskát. - Azt akartátok, amit én is szoktam másokban keresni, tudást és szórakozást. Hát... - Felállt és megfordult. - most már legalább tudom, hogy mit ne tegyek.

- De... - Ruby elszomorodva szólt a Macska után. - mi csak haza akarunk menni.

- Köszönöm ezt a leckét, - A Macska, mielőtt elment, még Ruby felé fordult. - Ruby. Rose. Vadásznő. Magam leszek ezentúl. - Megfordult és elindult. - Maradj csak a barátaiddal.

Hirtelen, az összes tükör elkezdett széthullani és a következő pillanatban, újra a papírfüves pusztán találták magukat, de ezúttal a nap fényesen ragyogott.

- Induljunk a falumba. - Jaune, mivel más lehetőséget nem látott, elvezette őket arra a helyre, amit az elmúlt években az otthonának tartott.

Estére elértek egy papír faluba, ahol Jaune egy papír házba vezette őket. Egy kényelmes otthon volt, persze, csak egy személyre volt tervezve és Jaune nem is számított vendégekre. A RWBY csapat, Lance és Neo, ha kissé zsúfoltan, de elfértek benne, Yang és Blake a kandalló előtt ültek, ami viszont rejtély, hogy a tűz, miért nem égette le a papírházat.

A klón Roman leült egy fotelba, Neo pedig az ölébe ült, Lance levette a sisakját és lecsatolta a pajzsát és leült a heverőre. Ruby és Weiss pedig a konyhaasztalhoz ültek le.

- Hé, - Jaune egy nagy papírdobozt hozott elő a szobájából. - hoztam valamit. - Ruby felé ment és odaadta neki a dobozt. - Ez volt az első dolog, amit megláttam, miután ideértem.

- Ez... - Ruby kinyitotta a dobozt és ott volt benne a kaszája. - Crescent Rose! - Nagy izgatottsággal vette ki a fegyverét és magához ölelte. - Úgy hiányoztál anyunak! Köszönöm, Jaune!

- Szóra sem érdemes.

- Most már megvan minden és mindenki! - Weiss optimista volt. - Az egyetlen dolog, amire koncentrálnunk kell, az a kiút keresése!

- Feltéve, ha megtaláljuk. - Lance volt az egyetlen, aki nem osztotta a csapat lelkesedését.

- Holnap el is indulhatunk. - Jaune örült, hogy a barátai segítségével végre nagyobb esélyük lesz a hazajutásra.

Kissé nehéz volt elrendezni, hogy ki hol aludjon, mert maga a lakás elég kicsi volt és csak egy szoba volt benne. Jaune és Weiss együtt aludtak Jaune szobájában, ahogyan Yang és Blake is együtt aludt a kandalló előtt. Lance elaludt a heverőn, Neo, miután elaludt a fotelban, a klón Roman eltűnt és Ruby pedig az asztal alatt tért nyugovóra.

Hosszú napjuk volt, sok új információt kellett feldolgozniuk, de biztosak voltak, hogy a következő nap jobb eredményeket hoz.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.