Halo, elérkezett a következő fejezet. Kellemes olvasást kívánok.

Csendes éjszaka volt a papírházban, ahol Jaune elszállásolta a barátait és annak ellenére, milyen kevés hely volt, a RWBY csapat, Lance, Neo és Jaune kényelmesen elfértek. A mondás igaz volt, sok jó ember kis helyen is elfér.

A hajnali órákban egy origami madár szállt az ablakba és kellemesen csicseregni kezdett, amikor a reggeli napsugár fénye megvilágította a szobát.

Egyetlen ember volt, aki egész éjszaka nem bírt aludni. Lance, aki csak ült a kanapén és elmélkedett a múltban elkövetett hibáin és a veszteségeken, amiket megelőzhetett volna. A sarokban lévő páncéljára, amiket az estére levett.

A csendet egy hatalmas dörrenés szakította félbe, amitől a többiek kényelmetlenül felébredtek.

- Elkéstem! - Jaune, aki egész este páncélban és csizmában aludt egy ágyban Weiss-al, rögtön felriadt, mint aki a munkából késett el. - Elkéstem!

- Jaune... - Weiss kidörzsölte az álmosságot a szeméből. - nyugodj meg...

- Elkéstem! - Jaune meg sem hallotta a barátnőjét, csak kiugrott az ágyból, magához vette a pajzsát és a kardját és a kijárat felé rohant, óvatosan átugrott a lányok és Lance lábbelijei felett, amiket az estére levettek és kirohant a házból.

A többiek ásítozva, a cipőiket és csizmáikat felvéve, a fegyvereiket felvéve követték a megöregedett lovagot, aki egyből Juniper-t kezdte felnyergelni.

- Ez meg mi volt?! - Weiss alig értette, mi ütött a párjába.

- Páncélban aludt egész este?! - Lance-t ez a kérdés furdalta, ő csak a csizmáját, a pajzsát, és a kardját vette magához, a páncélja még a házban maradt.

- Próbáltam rávenni, hogy levegye, de hallani sem akart róla. - Dörzsölte a homlokát Weiss.

- Elaludtam! - Jaune felkészítette Juniper-t. - Sosem szoktam elaludni! Tegnap annyira izgatott voltam... - Megrázta a fejét, hogy összeszedje magát és erősen koncentrált. - Szedd össze magad! Meg tudod oldani! Mindig megoldod! - Felült Juniper-re és a közeli papírfalu felé vágtatott, ami kigyulladt.

- Jaune! - Blake utána kiabált.

- Nincs idő! Késésben vagyok! - Jaune gyorsan magyarázott. - Bármelyik pillanatban lesz egy újabb... - Sajnos nem volt idő magyarázni, mert egy újabb robbanás történt a faluban és egy másik papírház gyulladt ki. - Fenébe! Pont időben! Menjetek a városba! - A barátai felé fordult. - Ott találkozunk! - Elindult Juniper-en a falu felé.

- Én sosem izgulok ennyire, amikor elalszom. - Kicsi, aki csak most ébredt fel, egy ásítással dörzsölte ki az álmot a szeméből.

- Hogy értette, hogy pont időben? - Yang ezt nem értette.

- Biztos vagyok benne, hogy tudni fogjuk, ha odaérünk. - Blake biztos volt ebben.

- Gyerünk, segítsünk neki! - Weiss egyből a fiúja segítségére akart sietni.

A RWBY csapat és Lance a fegyvereiket előkészítették és egyből a falu felé rohantak. Neo nem igazán érezte fontosnak, hogy gondolkodás nélkül segítsen másoknak, mérges volt, amiért felébresztették és csak lassan, sétálva követte a RWBY csapatot és Lance-t.

Egy hídon átérve, a RWBY csapat és Lance elérte a színes papírfalut, ahol még a növények is papírból voltak, de nem volt sok idejük bámészkodni, mert több épület is kigyulladt.

- Ki készít egy falut papírból?! - Fakadt ki Yang.

- Helló! - Egy különös, világoskék papír origami csillag köszöntötte őket, ami alig volt 50 centi magas. - Üdvözöllek titeket a falunkban. Reméljük, tetszeni fog. - A papírcsillagot egyáltalán nem zavarta a tűzvész. - Volnátok olyan kedvesek és megosztanátok velünk, hogy hogyan tudunk szolgálni titeket? - Egyszerűen csak meghajolt.

- Szolgálni minket?! - Ruby és a többiek nem értették, hogy lehet ennyire nyugodt, amikor a falu hamarosan a lángok martalékává fog válni.

- A falutok lángokban áll! - Weiss az egyik épület lángoló tetejére mutatott.

- Oh... - A papírcsillag, mintha csak most vette volna észre a tüzet, a tető felé fordult, de egyáltalán nem aggódott. - Nem baj, biztonságban vagyunk. Van egy hősünk.

Ebben a pillanatban, Juniper ugrott át a lángoló tető felett, hátán Jaune-al, aki egy vödör vízzel eloltott a tüzet és egyből a RWBY csapat előtt ért földet.

- Hurrá! - A város lakói, több tucat, ugyanolyan papírcsillag, csak más és más színű hangosan éljenzett és hálásak voltak, amiért Jaune megmentette őket.

- Háromszoros hurrá a Rozsdás Lovagnak és a Fehér Szarvas nyúlnak! - A papírcsillagok nem tudtak betelni az ünnepléssel.

- Állj! Állj! - Jaune gyorsan leállította őket. - Vissza! Óvatosan, mindenütt víz van és el fogtok ázni!

- Üdvözlet, víz, - Az egyik fehér csillag, sárga legyező mintával a kiömlött vízhez sétált. - hogyan lehetek a szolgálatodra?

- Állj le! - Jaune, mielőtt a csillag belesétált volna a vízbe, gyorsan felemelte és távolabb tette. - El sem hiszem, hogy majdnem megtörtént. Már évek óta nem maradtam le az első tűzről.

- Gyakran történnek tűz esetek erre? - Ruby-t kicsit aggasztotta, hogy Jaune milyen rutinosan magyarázza.

- Minden nap. - Válaszolt Jaune.

- Mi van?! - Yang és a többiek alig hittek a fülüknek, hogy Jaune napi szinten akadályoz város tüzeket.

- Oh, igen! - Jaune-nak, egy kis fáziskésés után, eszébe jutott, hogy célszerű lenne elmagyarázni a dolgokat. - Azt hiszem... ideje a bemutatkozásnak. Ezek, - A papírcsillagok felé fordult, akik folytatták a napi rutinjaikat. - a Papír Imádók. Valószínűleg a legkedvesebb és legvendégszeretőbb lények a környéken. Mert... ez a céljuk. - Egy sötétlila Papír Imádó egy tálcát hozott, több csésze teát, de Jaune csak jelzett, hogy nem kérnek. - Amikor Alyx ott hagyott meghalni... Juniper hozott segítséget. Idehozott a Papír Imádókhoz, akik meggyógyítottak. Egész nap dolgoznak. Nem csak az utazókat segítik, de a földet is ápolják, amin élnek. Szépítik. Békés hellyé téve azt. Sajnos, egy kicsit... ügyetlenek. De ettől lesznek annyira kiszámíthatók. - Egy másik papírcsillagot elfújt a szél és Jaune rutinosan elkapta a levegőben és a földre tette. - Mondtam, hogy cipeljétek ezeket. - Két követ adott a kezébe, ami megakadályozta, hogy újra elfújja a szél.

- Köszönöm, bátor Lovag! - A papírcsillag már fordult is és elindult.

- Tipikus Ren. - Jaune nem csak vigyázott a Papír Imádókra, de még el is nevezte őket.

- Elnevezted őket? - Weiss egy kicsit aggódott Jaune-ért. - A csapattársaid után.

- Nem, - Jaune csak legyintett egyet. - hanem mindenkiről neveztem el őket.

- Helló, - Egy vörös, rózsaszín virágmintás Papír Imádó köszönt nekik. - a nevem Ruby. És a tiétek?

- Ezt máris utálom! - Yang egyértelművé tette.

Neo, aki utolérte őket és hallott mindent, megforgatta az ujját a halántéka előtt.

- Oké, a ma reggeli tüzet elintéztük. - Jaune felszállt Juniper-re. - Most már van időnk megbeszélni a tervet, mielőtt a kavicstorony összedőlne, átszakítja a pontyos tó gátját és elárasztja az egész falut. - Ismét rutinosan magyarázta a katasztrófát, mintha már százszor látta volna. - Szóval, addig egy gyors reggeli belefér.

A lányok és Lance zavartan néztek a Lovagra és a szavuk is elakadt.

- Én tudnék enni! - Egyedül Kicsit volt izgatott.

Visszatértek a házba, ahol éjszakáztak és Jaune egy rajzolt térképet mutatott, amire kézzel rajzolta fel az Örökkévalóság általa felfedezett részeit. Természetesen, rajta volt a Papír Imádók faluja, a Bíborkastély, a Vadász Egerek dzsungele, a Süti Birtok, a Farmer Puszták, a Vulkán, A Kert, a Hattyúk Tava, a Bűzös Sajt és a Zöld Kápolna és még legalább kétszer annyi felderítetlen terület.

- Íme, az életem munkája. - Magyarázta Jaune. - Az évek alatt a lehető legtöbb birtokot felfedeztem Juniper-el. - Csak nevetett egyet, amikor a korábbi, sötétlila Papír Imádó behozta a reggelijüket. - Ha azt hiszitek, hogy már mindent láttatok... akkor nagyon tévedtek.

- Pontosan, mit keresel? - Blake aggódva nézett a térképre.

- Bármit vagy bárkit, aki segíthet hazajutnunk. - Adta meg az egyértelmű választ Jaune.

- Oké... - Weiss kicsit kínosan nézett a pasijára és a térképre. - és... Mit találtál?

- Eddig? - Jaune kicsit szégyelte magát, amiért semmit nem tud felmutatni. - Nem sokat, de nagyon, nagyon jó érzésem van azzal kapcsolatban, hogy az egyik birtokon van egy csomó piramis!

- Bocsi, de... - Yang közbeszólt. - Tisztázni szeretném, hogy jól értettem-e. Van bármilyen konkrét nyomod? Esetleg, valamilyen tartalék terv?

- Ez a terv! - Jaune makacsul ragaszkodott a tervéhez. - Nézzétek, sajnálom, hogy nem oldottam meg mindent vagy a választ, de...

- De húsz éved volt! - Lance kissé csalódottan nézett a hiányos térképre. - Mégis, mit csináltál?! Ültél és a farkaddal játszottál?!

- Lance! - Ruby dühösen nézett a Vörös Lovagra, aki felháborodott, amiért Jaune ennyi idő alatt nem jutott semmire.

- Nem hagyhattam itt őket meghalni! - Jaune a kint, fel-alá sétáló Papír Imádókra nézett, akikért komoly felelősséget érzett. - A falu védelme, a keresésetek és a kiút megtalálása mellett... elég sűrű és nehéz napirendem van! - Hirtelen, eszébe jutott, hogy már nincs egyedül és a többiek segíthetnek. - Vagyis, most már nektek is sűrű és nehéz napirendetek lesz.

- Már megbocsáss! - Weiss, habár támogatta Jaune-t, nem tetszett, hogy ő osztja be az ő és a többiek napirendjét.

- Ez itt, - Jaune egy hosszú, összeragasztott listát vett elő. - a falut napi szinten sújtó katasztrófák rövid listája. - Az egyáltalán nem rövid lista egészen a földig ért és a rajta lévő problémák többsége nem igazán voltak vészhelyzetnek nevezhetők, olyan volt, mintha egy halom két-három éves gyerekre kéne vigyázni. - Ami már elpusztult volna nélkülem és Jun nélkül. Ezzel a listával egyáltalán nem lesz probléma megvédeni a falut, ami azt jelenti, hogy amíg a csapat egyik része itt marad, addig a többiek velem jöhetnek, hogy a kiutat keressük. Juniper gyorsaságával és a terület ismerésével gyorsabban megtaláljuk a hazavezető utat. - Sajnos, mindenki számára egyértelmű volt, hogy Jaune mennyire megszállottja lett ennek a falunak a védelmezésének és egyáltalán nem voltak ilyen derűlátóak. - Srácok! Meg van a megoldás! Ha egyvalamit megtanultam az évek alatt, akkor az az, hogy a türelem mindig kifizetődik! Ezért vagyunk újra együtt! Tudom, hogy megtaláljuk a kiutat! - Nem tudni, hogy vajon a többieket, vagy saját magát próbálta meggyőzni, de egyértelmű volt, hogy az optimizmusa csak egy álca volt. - Tudom! - Dühösen az asztalra csapott és mindenki aggódva nézett rá, hiszen csak egy hajszál választotta el a végleges becsavarodástól. - Nem vagyok őrül... - Suttogta magában. - Nem vagyok őrült... - Vett egy mély levegőt és folytatta. - Ez nem őrültség, hanem egyszerű. Még van időnk, amíg a kavicstorony leomlana. - Felállt és izgatottan felajánlotta. - Mi lenne, ha addig felnyergelném Juniper-t és körbevezetnélek és bemutatnálak a legügyetlenebb Papíroknak? - Elindult a kijárat felé. - Csak várjatok, amíg meglátjátok Neptune-t. - Végül kiment a házból.

- A fenébe, Jaune... - Yang átnézte a listát és egyértelművé vált, hogy Jaune már egy ideje nincs a józan eszénél. - Ez nem terv, hanem egy teendő lista!

Neo ismét megforgatta az ujját a halántéka előtt, jelezve, hogy szerinte, Jaune megőrült.

- Nyilvánvalóan, sok mindenen ment keresztül. - Blake azért próbált a védelmére kelni.

- Igen... - Yang is megértő volt.

- Ezt később is megbeszélhetjük... - Weiss inkább aggódott a fiújáért, akinek egyértelműen komoly mentális problémája van. - De Jaune-nak most szüksége van ránk és nekünk is rá... csak... - Megrázta a fejét. - Talán egy darabig maradhatnánk és segíthetnénk a faluval, amíg egy kicsit felenged.

- Óvatosnak kell lennünk, nehogy mi is vissza repüljünk az időben. - Figyelmeztette őket Ruby.

- Csak ne ragadjunk meg semmilyen órát, ami egy fán terem. - Lance csak sóhajtott egyet. - És vigyázzunk, nehogy a Fa öljön meg minket.

- Reméljük, mi nem... - Ruby mondandóját az egyik Papír Imádó szakította félbe.

- A Nagy Fa nem öl meg. - A sötétlila volt, amelyik az ételt szolgálta fel. - Ezt próbáljuk elmondani neki, de a hősünk ragaszkodik ahhoz, hogy soha se emelkedjünk fel. - Szomorúan magyarázta, mintha bánná a tényt, hogy nap mint nap megmentik őket.

- Micsoda? - Weiss és a többiek döbbenten néztek a papírcsillagra.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de... - A lila Papír Imádó szomorúan lehajtotta a fejét. - már rég beteljesítettük a rendeltetésünket. Nekünk hála, ez a föld gyönyörű lett. De rájöttünk, hogy hozzánk hasonlóan, nagyon is sebezhető. Olyasmit alkottunk, ami szemet gyönyörködtető, de egyben rugalmas. És pontosan ezért, készen állunk rá, hogy elengedjük magunkat és egyesüljünk a Fával, hogy aztán valami újként térhessünk vissza. De... - Egyértelmű, hogy ez minden vágya, hogy újjá születhessen. - a hősünk nem engedi, hogy ez megtörténjen. Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a Fával azzal, hogy elkapjuk az erre szálló leveleit, de a hősünk megtiltotta. Ezután, a falu legbölcsebbje azt javasolta, hogy szabadítsuk meg magunkat azzal, hogy önkezűleg törjük össze a testünket, hagyjuk, hogy a szél repítsen el minket a Fához vagy menjünk ki a viharba egy fémrúddal a kezünkben, hátha egy villám belénk csak, de a hősünk nem csak bátor, de okos is. Mindig távol tart minket a bajtól. Meg kell értenetek, a Fa nem öl meg. Feltámaszt és újjáépít! - A lányok és Lance szomorúan hallgatták a papírcsillag mondandóját. - Nem akarjuk elszomorítani a hősünket, hiszen olyan keményen dolgozik, hogy megvédjen minket és remélem, nem okozunk gondot a számotokra, de... nagyon, nagyon szeretnénk visszatérni a Fához. Hazatérni, hogy új célt találhassunk.

- Hazatérni? - Yang megértette, a Papír Imádóknak és az Örökkévalóság lényeinek a Fa egyfajta otthont és biztonságot jelent, ezért akarnak ennyire visszatérni.

- Várjunk, - Lance tisztázni akart valamit. - egész végig, ez a kétbalkezesség és ügyetlenség csak színjáték, miközben valójában öngyilkosok akartatok lenni?! - Nem tudni mi volt a szomorúbb, a tény, hogy a Papír Imádók azért tettetik magukat ügyetlennek és idéznek elő katasztrófákat, hogy megöljék magukat vagy a tény, hogy Jaune éveket áldozott az életéből, hogy megvédje őket saját maguktól.

- Jaj, ne legyetek szomorúak. - A papírcsillag csak legyintet és a hangja reménnyel volt teli. - A bölcsek ma ledöntik a kavicstornyot! Biztos vagyok benne, hogy ezúttal sikerül lerombolni a gátat és elárasztani a falut!

- Mitől vagy ebben ilyen biztos? - Weiss nem értette, hiszen Jaune nap, mint nap megakadályozza az összes öngyilkossági kísérletet.

- Semmitől. - Úgy válaszolt, mintha a legegyértelműbb kérdést tették volna fel neki és elhagyta a házat.

- Ez tényleg szomorú. - Yang alig akarta elhinni, hogy Jaune azért áldozta fel a fél életét, hogy távol tartsa őket a Fától, ahova kétségbeesetten próbálnak eljutni. - Fura... de szomorú.

- De azt is jelenti, hogy Jaune-nak nincs teljesen igaza a Fával kapcsolatban. - Elmélkedett Blake. - Nem a Halál... hanem újjászületés.

- Egy bizonyos szempontból talán, de... - Weiss is egyetértett, bár nem volt teljesen biztos a dologban. - Akkor mi történt Lewis-al? Jaune azt mondta...

- De Jaune nem volt ott. - Emlékeztetett mindenkit Yang. - A Macska sem volt ott! Egyikünk sem tudja a teljes igazságot és a lakók bébiszittelésével nem jutunk semmire! Meg kell győznünk Jaune-t, hogy engedje el őket.

- De hogyan? - Weiss értette a lényeget, de aggódott a fiúja miatt. - Félek, hogy most nem teljesen önmaga.

- Te talán meggyőzhetnéd, Weiss. - Reménykedett Lance, hogy Jaune hallgatni fog a barátnőjére.

- Nem is tudom... - Weiss nem volt biztos a dologban, de nem is fejezhette be, mert a vendéglátójuk már vissza is tért.

- Ezt gondoljátok rólam? - Jaune hangja reszketett a haragtól és elárulva érezte magát, miután a barátai, főleg a barátnője így kibeszélte a háta mögött. A kijárat felé ment és dühösen becsapta maga után az ajtót.

- De mi van, ha a Macska mégis igazat mondott?! - Yang és a többiek egyből utána rohantak. - Talán nem mindenről, de a Fáról igen!

- A Fáról mondaná el utoljára az igazságot! - Jaune nem hallgatott senkire. - Csak a szerepét tölti be! Nem érdekli, mi történik veletek, ha odaértek!

- Nem rá hallgatunk! - Blake próbált érvelni. - Az Örökkévalóságban élőkre hallgatunk! - A Papír Imádókra mutatott, akik reménykedtek, hogy valaki végre meggyőzi a hősüket, hogy engedje el őket. - És azt mondják, hogy a Fától nem kell félni! Ők oda akarnak menni!

- Nem tudják, hogy mit akarnak! - Jaune nem fogadta el. - Láttátok, hogy milyenek! Itt minden túl bonyolult! Az Örökkévalóságban élők vagy túl okosak, túl buták vagy túl őrültek, hogy megbízzunk bennük! - Sajnos, az összes Papír Imádó hallotta a kifakadását és sejtették, hogy a három felsorolt dolog közül, a hősük melyiknek tartja őket.

- Akkor miért törődsz annyira ezzel a faluval?! - Weiss választ követelt a lovagtól.

- MERT ŐKET TÉNYLEG MEG TUDOM VÉDENI! - Ez volt az, ahonnan Jaune összes lelki problémája fakadt. - Nem tudtam megvédeni Pyrrha-t... - A könnyei eleredtek. - Nem tudtam megvédeni Penny-t... - Térdre rogyott és zokogni kezdett. - Hagytam, hogy Alyx megmérgezzen és feláldozza Lewis-t a Fának... Én... cserben hagytam őket... nem tudtam, mit tehetnék...

- Jaune... - Weiss odament hozzá, letérdelt elé és átölelte. - Azt hiszed, hogy cserben hagytál minket?

- Egyáltalán nem! - Ruby támogatta és ő is letérdelt. - Szükségünk van rád, de nem vesztegethetjük az időnket erre a falura.

- Nem engedhetem el őket... - Rázta a fejét Jaune. - egyszerűen képtelen vagyok. Tudom, hogy nem vagyok jól. Tudom, hogy ez nem egészséges... de egyszerűen muszáj...

- Hé, - Blake-nek egy ötlete támadt. - mi lenne, ha az egyikünk itt maradna és megvédené a falut, amíg mi elmegyünk megkeresni a kiutat?

- Az működne? - Reménykedett Weiss, miközben letörölte a könnyeket a párja szeméről.

- Igen... - Suttogta Jaune, miközben megnyugodott. - az működne. Elvégre... erre vártam ennyi ideje. - Felállt és Juniper-hez indult. - Ki marad itt?

- Majd én. - Lance ajánlkozott, bár a hangja egyáltalán nem volt valami vidám, de épp ledöntötte a kavics szobrot, ami a gát helyett a főtérre dőlt és szerencsére senkinek nem esett baja. - Add a listát.

- Biztos ezt akarod? - Ruby kicsit aggódott, hogy Lance túl gyorsan ajánlotta fel a segítségét.

- Jaune érdekében teszem. - Lance kitért a kérdés elől, miközben elvette a listát Jaune-tól. - Találjátok meg a hazavezető utat.

- Rendben. - Ruby látta Lance szemében, hogy pontosan mire készül és egyetértett a motivációjával, de félt, hogy egy kicsit túl kemény lesz.

- Köszönöm, Lance. - Jaune egyszerűen hálás volt, amiért valaki hajlandó levenni a terhet a válláról. Elővette a térképet és újra megmutatta a csapat többi tagjának. - Merre menjünk először?

- Mi a helyzet ezzel a hellyel? - Blake a Papír Imádók melletti részre mutatott, ami közvetlenül a határon túl van, de feltérképezetlen.

- Arra a helyre nem tudtam bemenni, mert egy veszélyes szörnyeteg őrzi a bejáratát. - Jaune óva intette a barátait. - Az Örökkévalóság egyetlen lénye sem tudott még arra átjutni, mert a szörny mindegyikükkel végzett.

- Akkor arra megyünk! - Yang izgatott volt, hogy végre harcolhat egy szörnnyel.

- Nem tudom, Yang, - Jaune ezzel szemben nagyon szkeptikus volt. - ez a teremtmény talán még rajtatok is túltesz.

- Ugyan már, - Yang nem volt ilyen aggályos. - mennyi szörnnyel küzdöttünk meg Remnant-on?

- Ez a szörny nem hasonlít semmi olyasmire, amivel Remnant-on küzdöttünk meg! - Jaune-t bosszantotta a lány túl nyugodt hozzáállása. - Ez... - Próbálta szavakba önteni, de nem tudta, hogy magyarázhatná el. -nehéz lenne elmagyarázni... mert... ha tényleg arra akartok menni, akkor elvezethetlek hozzá, de én előre szóltam.

- Megbirkózunk vele, Jaune. - Ruby is magabiztos volt és emlékezett a Macska szavaira, hogy ott találják meg azt a dolgot, amit keresnek, ahol a legkevésbé keresnék.

Jaune felszállt Juniper-re, majd elindult és egy utolsó pillantást vetett a Papír Imádók falujára, ami a mai napon Lance védelmére volt bízva. A RWBY csapat és Neo követték, át a papír dombokon.

Lance egyedül maradt a papír imádókkal és látta, hogy az egyik csillag egy ollóval próbálta levágni a fejét, amit elvett tőle.

- Ti tényleg ezt akarjátok? - Lance feltette a nagy kérdést.

- Mi csak szeretnénk végre eljutni a Fához és most, hogy a hősünk elmegy, talán itt a lehetőségünk. - Magyarázta a vörös papírcsillag, amelyiket Ruby-nak hívták.

- Összehívnál mindenkit a főtéren? Egy fontos bejelenteni valóm van a számukra. - Lance tudta, hogy amire készül, az Jaune érdekében fogja tenni.

- Természetesen! - A Ruby nevű papírcsillag izgatottan elindult.

Nem telt bele öt percbe, amíg a Papír Imádók zöme összegyűlt a téren, a nagy szökőkút körül, amiben halak is úszkáltak és kíváncsian várták, milyen bejelentenivalója van az új védelmezőjüknek.

- Tudom, hogy nem nagyon ismertek, de a barátotok, Jaune, más néven, a Rozsdás Lovag barátja vagyok! - Kezdte Lance, miközben a papírcsillagok csak izgatottan éljeneztek és üdvözölték. - Nemrégiben, megtudtam, hogy ti mindannyian, kétségbeesetten a Fához akartok eljutni. Igaz ez?

- Igen, - Egy fehér csillag, kék hópihe mintával lépett elő. - semmi nem okozna nagyobb örömet, ha végre elengedhetnénk önmagunkat.

- De a hősünk nem engedi! - Egy másik csillag, egy fekete, sárga láng mintával folytatta.

- A hősötök most nincs itt. - Folytatta Lance. - Ha akarjátok, én... eljuttathatlak titeket a Fához, anélkül, hogy Jaune megtudná. - A Papír Imádók úgy tekintettek Lance-re, mint valami megváltóra, aki a régóta áhított felemelkedésüket ajánlotta fel. - Onnan, ahonnan én jövök, amit ajánlok az őrültség és veszélyes. Meg kell kérdeznem, hogy tényleg ezt akarjátok?

- Semmi sem okozna nagyobb örömöt nekünk. - A vörös, Ruby nevű csillag felszólalt.

- Azok, akik nem kívánnak felemelkedni, csak maradjanak távol tőlem. - Lance elővette a kardját, ami megcsillant és a Papír Imádók többsége tükröződött rajta. - És elkerüllek titeket.

A Papír Imádók Lance kardját nézték, amivel végre, megkapják a várva várt felemelkedést és elindultak a Vörös Lovag felé, az utolsó útjukra.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.